Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
Az egyes oltalmi fonnák értékelése természetesen szorosan kötődik az adott állam gazdaságirányítási koncepciójához. Hazai jogunk szempontjából leszögezhetjük, hogy a szabadalmi oltalmi formát gazdaságirányítási koncepciónkkal konform intézménynek kell minősíteni, amely az egyének és a mikroszint érdekeit egyaránt hatékonyan juttatja kifejezésre, s a társadalmi érdekek megóvását szabadalom-konform intézményekkel megfelelően biztosítani képes. Ilyenek a kényszerengedély, az igénybevétel lehetőségei, kivételesen nem zárható ki a felügyeleti utasítás alkalmazhatósága sem. Az, hogy a szabadalmi oltalmi formát elvileg alkalmasabbnak ítélem a szerzői tanúsítvány által nyújtott jogi kereteknél, nem jelenti, hogy a két jogintézmény bizonyos — funkcionális — közelítése ne lenne kívánatos. A tanúsítványi rendszerbe — ha nem is könnyen és következetesen — esetleg a visszterhesség elemeinek bevitele szolgálhatja az ösztönzési-érdekeltséget,398 másrészt a szabadalmi rendszer elvileg gátló konzekvenciái — a már hivatkozott közérdekű korlátok mellett — enyhítendők a licenciakészség vagy hasonló intézmény bevezetésével. Végül még egy összefüggésre szükséges utalni. A Szovjetunió 1965-ben csatlakozott a PUE-hez. Részben ennek eredménye volt, hogy a stockholmi revízió során — az uniós elsőbbség szempontjából — a szabadalommal egyenrangú, konvertálható oltalmi formaként iktatták be az Egyezmény szövegébe a szerzői tanúsítványt is. Az aktuális revízió során a tanúsítvány teljes „egyenjogúsítása” érdekében történtek a szocialista országok részéről kezdeményezések. Ennek ellenzői alapvetően három kifogást emeltek. Egyrészt arra hivatkoztak, hogy a tanúsítványi oltalom időbeli korlátlansága, illetőleg a megsemmisítés szerényebb esélyei indokolatlan előnyhöz juttatják a szabadalommal szemben, másrészt az egyenjogúsítást csak abban az esetben ítélték elfogadhatónak, ha a két oltalmi forma közötti választás teljes mértékben szabad, ideértve azt is, hogy azonos műszaki területet kell mindkét oltalomnak átfognia.399 A szovjet jogalkotás az első két kifogás elhárítása érdekében legújabban pozitív lépést tett, amikor az oltalom időtartamát és a megsemmisítés feltételeit hazai jogában a két oltalmi forma tekintetében azonosította.400 Nehezebben megoldhatónak látszik az oltalmazott találmányfajták körének teljes azonosítása, s védhető nézet az, hogy az általánosan szokásos alkotásfajtákon túlmenő körre a nemzeti jog nyújthat speciális, esetleg kizárólag tanúsítványi formára épülő oltalmat. A revízió további felvonásai e vonatkozásban még nem kevés vitát ígérnek. recht, St.U.R. 1977/4. és Eminescu (op. cit. 22. lj.), akik a visszterhesség szerepét húzzák alá, továbbá S. Soltysinski: Szabadalmak és innovációk a fejlett gazdaságú keleti és nyugati államokban (MIE-AIPPI 1979. szeptemberi konferenciáján), aki egyértelműen állást foglal a szabadalmi forma mellett. 398 Erre a szovjet jogban is vannak bizonyos törekvések (cf. Bobrovszky, op. cit. 19. lj.), s a visszterhesség jelentőségét nyomatékosan hangsúlyozza Osterland és Linden (op. cit.) is. 399 Bobrovszky, op. cit. (45. lj.). 400 R. P. Csisztyakov—V. V. Papko: Pravovüe i organyizacionnüe voproszü szotrudnyicsesztva sz zarubezsnümi sztranami v oblasztyi izobretatyelsztva, VI, 1980/3.; M. M. Boguszlavszkij: Mezsdunarodnoe ekonomicseszkoe i naucsno-tehnicseszkoe szotrudnyicsesztvo i razvitie szovjetszkovo zakonodatyelsztva v oblasztyi izobretatyelsztva, VI, 1980/8. 149
