Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
3. Az oltalmi formák gazdagodása a) Általános megjegyzések 90. A műszaki-tudományos alkotások a szellemi alkotások sajátos, a társadalmigazdasági fejlődés szempontjából igen jelentős területét képezik. Ez a kategória azonban igen széles skálán elhelyezkedő alkotásfajtákat, változatokat egyesít. Alsó határa az a nem-rutin jellegű tevékenység, ami a szokásos szakmai ismeretekhez valami többletet ad (újítás, ésszerűsítés), felső határa a tudományos felfedezés, eddig nem ismert természeti törvényszerűségek felismerése, feltárása. A két szélső határ közötti skála rendkívül széles, azon belül bizonyos alkotástípusok különíthetők el, azonban korántsem mindig egyértelműen megvonható határokkal. (Sőt még az alsó határ, a rutint meghaladó tevékenység meghatározása sem egységes alapokra épül, hiszen elvileg más szintű „rutin”-ismeret várható el egy tervezőmérnöktől, mint egy segédmunkástól.) A jogi szabályozás elé azt a követelményt kell állítanunk, hogy minden alkotó tevékenységet, minden műszaki alkotást — függetlenül annak szintjétől — megfelelően ösztönözzön, s az ehhez szükséges jogi biztosítékokat, a különböző alkotástípusok adekvát jogi oltalmát biztosítsa. Ezt kívánja az alkotó embernek — elsősorban a szocialista társadalomra jellemző — megbecsülése éppúgy, mint az alkotó tevékenység során az egyéni és társadalmi érdekek helyes harmóniájának megteremtése. Álláspontom korábban is az volt, hogy jogunk a szellemi alkotásoknak „hézagmentes” oltalmat nyújt. A látszólagos hézagok inkább az oltalmi formák lehetséges vagy kívánatos differenciálatlanságából adódnak.371 Véleményemnek a Ptk reformja következtében ma már tételes jogi alapja van. Nincs tehát jogi „senkiföldje” a szellemi alkotások területén, s nem állapítható meg az oltalmat érdemlő alkotásfajták valamiféle „numerus clausus”-a. (Más kérdés, hogy a pénzügyi szabályozók adott esetben hasonló megközelítést tükröznek-e.) A műszaki alkotások hézagmentes oltalmának ez a követelménye egyrészt tehát azt jelenti, hogy minden alkotást jogi oltalomban kell részesíteni, másrészt azonban azt is igényli, hogy ezt az oltalmat megfelelő differenciáltsággá1 építsük ki. A jognak tehát a műszaki alkotásoknak ezt a széles — és meglehetősen heterogén — skáláját tagoznia kell, megkülönböztetni az egyes alkotástípusokat, s ezekhez, ezek jellegzetességeihez igazítani a kívánatos oltalmi formát. A különböző jogrendszerek ezt a tagolást különböző aspektusok figyelembevételével végzik el. A leggyakoribb ilyen elhatárolási szempontok az alkotás színvonala, illetőleg újdonsága. Ez a két kritérium néha keresztezi is egymást. 371 Ellenkezőleg Vida S.: A szellemi alkotások és a jogi senki földje, MJ 1960/8. 138
