Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
— figyelemmel a Ptk-reform megoldására — mint vagyoni értékű ismeretek (know-how) is. Végül — bár erre a gyakorlatban még nem találunk példát — védhető az az álláspont is, amely ezeket az alacsonyabb szintű software-eket — a szerzői jog körében maradva — az ún. rokon jog körében ítéli oltalmazhatónak. Ha a szerzői jogi megközelítést fogadjuk is el, aligha vitatható, hogy a software nem „tipikus” szerzői mű. Bár egyes nézetek szerint a szerzői jog hatályos szabályai (ideértve a berni és genfi egyezmények rendszerét is) aggálytalanul elegendők a software hatékony oltalmára, úgy tűnik, honorálást érdemeinek azok nézetei is, akik a sui generis oltalom mellett foglalnak állást. Célszerű ezért, ha egy ilyen sajátos oltalom nem önálló kategóriaként kerül bevezetésre, hanem a szerzői jogon belüli ,,software-specifikus” szabályok kialakításával (pl. a szolgálati művek kérdéseit illetően vagy a felhasználás kapcsán). Ezt a megoldást választotta végül is a magyar jogalkotó, amikor az Szjt. Vr. módosítása, illetőleg kiegészítése (l.§ (1) bek.) során a szerzői művek — amúgy is exemplifikatív — felsorolását kiegészítette a software-rel, illetőleg a szolgálati művek szerzőinek díjazására vonatkozó rendelkezések díjkulcsait software esetére a tipikusnál (60—80%) alacsonyabban (10—30%) állapította meg. Arra is nyomatékosan rá kell mutatni, hogy a magyar polgári jog elvileg elismeri a párhuzamos oltalmak lehetőségét. Az az álláspont tehát, amely bizonyos software-fajták szerzői alkotásként történő oltalmát elismeri, nem jelenti önmagában más lehetséges oltalmi módok elvi-elméleti alapú kizárását. Nem lehet ezért elvileg eleve kizárni annak lehetőségét, hogy a software bizonyos — pl. a hardware-hez szorosabban kötődő — változatai tekintetében akár a szabadalmazhatóságot is elismerjük. (A konkrét jogalkotói-jogalkalmazói döntést itt az elméleti meggondolások mellett erősen befolyásolhatja a nemzetközi tendenciát figyelembe vevő praktikus megközelítés is, az nevezetesen, hogy nemkívánatos olyan alkotásfajták tekintetében más jogrendszerekhez képest erősebb oltalmat biztosítani, amelyek vonatkozásában a külföldi eredetű alkotások súlya a túlnyomó.) A tudományostechnikai fejlődés ígér még itt néhány, a hagyományos megközelítéssel-elhatárolással nehezen megfogható problémát, hogy csak a chip-ek hardware-t és software-t szinte elválaszthatatlanul összeolvasztó jellegére utaljak.362 86. Az előzőekben láttuk, hogy szélesedik a „technika” határa, az oltalmazható alkotásfajták köre, bár bizonyos határterületeken (pl. software) ellenkező irányzat is mutatkozik. Az is megállapítható, hogy egyes jogrendszerekben növekszik az ún. biztonsági kizárások esetköre is, pl. különösen az atomenergiára támaszkodó 362 Ez indokolja az oltalom sui generis jellegét. Cf. W. Hein: Der US. Semiconductorchip Protection Act von 1984., GRUR Int. 1985/2.; Z. Kitagawa: La protection des configurations de circuits intégrés semi-conducteurs au Japon, Prop. ind. 1986/9.; R. S. Laurie: La Loi de 1984 sur la protection des microplaquettes semiconductrices: cadre législatif, Prop. ind. 1986/3. A sui generis oltalom mellett foglalt állást a WIPO — 1985-től működő és már szövegtervezetet is kimunkált — szakértő bizottsága is. Említést érdemel az 1986. dec. 16-i közös piaci irányelv is a félvezetők védelméről (87/54/EWG). A magyar irodalomban cf. Pálos Gy.: Szerzői jog a műszaki fejlődés forgatagában. Az integrált áramkörök és chipek védelme, MIÉ Közleményei, 27. 135
