Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
ni a leírás, a vizsgálat bonyolultságára, az ebből adódó technikai nehézségekre is. Az elméleti ellenvetések ma már aligha tarthatók. A vegyipar (műanyagipar, gyógyszeripar stb.) rohamos fejlődésének tapasztalatai alapján kétségtelenül megállapítható, hogy a kémiai termékek köre jelentősen túlnőtt a természetben amúgy is előforduló anyagok egyszerű reprodukálásán. (Emellett joggal vethető fel az is, hogy mit kell tulajdonképpen természetes anyagnak minősíteni.308 Nem kevésbé joggal vethető fel — figyelemmel a természettudományok modern koncepcióira —, egyértelműen megvonhatók-e a határok a kémia és fizika területei között. A jogi kategóriák nem szükségképpen esnek egybe a természettudományos fogalmakkal.) Ami a kémiai folyamatok megfigyelhetőségének nehézségeit illeti, ezek a nehézségek a műszaki alkotások más területein — ha esetleg eltérő jelleggel is — ugyancsak felmerülhetnek, s joggal jegyzi meg Palágyi, hogy ez az érv éppen az eljárási szabadalmak kizárását indokolná.309 A vizsgálat bonyolultságára, sajátosságaira építő érv sem indokolja az anyagi jogi diszkriminációt, ez végeredményben szabadalomtechnikai kérdés, amely sajátos nehézségek leküzdését más műszaki területeken is megkívánhatja.310 Ami a gyakorlati ellenérvekei illeti, igen kétséges ezek megalapozottsága is. Akár a fogyasztói szükségletek jobb (olcsóbb, nagyobb választékú stb.) kielégítését, akár az érintett iparágak fejlődését tekintjük, a nemzetközi tapasztalat, a műszaki fejlődés története nem támasztja alá a termékoltalom „gátló” hatásával kapcsolatos aggályokat. Sőt úgy tűnik, azokban az országokban, amelyek jogrendszerében a termékoltalom elismerésének hosszabb-rövidebb tradíciója van, éppen az érdekelt iparágak fejlődése, a kutatási-fejlesztési tevékenység szélesedése, ehhez képest a termékek választékának, minőségének — a fogyasztók szempontjából korántsem közömbös — növekedése figyelhető meg.311 Ezek a tapasztalatok arra a következtetésre jogosítanak, hogy a termékoltalom lehetővé tétele önmagában nem jobban „közérdekellenes”, mint általában bármely más műszaki megoldás tekintetében biztosított „monopolhelyzet”.312 Amennyiben sajátos, fokozott* 308 V. Schmied-Kowarzik: Das europäische Patentrecht und Chemieerfindungen, GRUR Int. 1978/8—9. Szerinte természetes anyagnak csak az minősíthető, amely bárki számára szabadon hozzáférhető, s nem pl. az olyan „természetes” anyag, amely hosszadalmas izolációs eljárás produktuma. 309 Palágyi T.: Vegyipari találmányok a külföldi szabadalmi gyakorlatban, In: Külföldi szabadalmi és védjegyjog, Budapest, 1968. pp. 45. et seq. 3,0 Erre mutat rá nyomatékosan Szabó N.-né: A kémiai találmányok helye a szabadalmazható találmányok sorában {MIÉ Közleményei, 7.) c. cikkében. Hasonlóan Palágyi, op. cit. 311 S. Samperi: La brevetabilité des produits pharmaceutiques en Italie, Prop. ind. 1979/5. 312 Bobrovszky (op. cit. 19. lj. p. 221.) az ún. biztonsági kizárásoknak ebben az esetében paradoxnak minősíti a szabadalmi jog megoldását, „... nem a haszontalan találmányokat zárja ki az oltalomból..., hanem azokat a találmányokat, amelyek különösen hasznosak a társadalom számára...” 122
