Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
újdonságot, lényeges különbözőséget tekintik döntő feltételnek. A common law rendszerek tipikus (és pragmatikus) megközelítése a nem-nyilvánvalóságot (nonobviousness) kívánja meg az oltalmazhatóság feltételeként. Bár a gyakorlatban az eltérő ismérvek, más-más megközelítés nemritkán azonos értékítéletet eredményeznek, elvi és gyakorlati szempontból egyaránt nehézséget okoz az eltérő koncepciók egységesítése, harmonizálása. Különösen nyilvánvaló volt ez az Európai Szabadalmi Megállapodás előkészítése során. Végül is a nem-nyilvánvalóság követelménye bizonyult az integráció során a legelfogadhatóbb kompromisszumnak (bár a más koncepciót vallók nemegyszer saját győzelmükként értékelik a megoldást), sőt univerzális jelleggel, nevezetesen a PCT kapcsán is ez az ismérv került elfogadásra.299 Úgy tűnik, a nem-nyilvánvalóság kritériumának növekszik a népszerűsége, a KGST keretében kibontakozó iparjogvédelmi integráció során is több álláspont ennek bevezetése mellett voksol,300 kitapinthatok az oltalmi feltételek „értékelő” ismérve egységesedésének kontúrjai. Aligha vitatható, hogy a találmánnyá minősítésnek ez az értékelő mozzanata rejti magában a legtöbb bizonytalanságot, a szubjektivizmus veszélyeit, s az értékelő kritérium esetleges egységesítése sem zárja ki a gyakorlati elbírálás sokszínű s éppen ezért bizonytalan alakulását. Bármelyik hagyományos megközelítést is alkalmazzuk, a bizonytalanság döntő mozzanata a „szakember” kategóriája, annak az eldöntése, milyen szakember-modellre (magasan kvalifikált, átlagos; szükebb szakterületére szorított vagy szélesebb körű ismeretekre építő stb.) alapozva húzzuk meg az elvárhatósági mércét, amin fölül már feltalálói tevékenységről, a szakembertől nem elvárható, számára nem nyilvánvaló teljesítményről beszélhetünk.301 Negatív megközelítéssel, nem találmány a „találmány”, ha bizonyítható, hogy „... a technika állásából nyilvánvalóan és ésszerűen (logikusan) következik. Ez akkor áll fenn, ha: a szakember az elsőbbség időpontja szerinti technika állásában megtalálja nemcsak a találmány alkotóelemeit vagy ezek ekvivalenseit, hanem az útmutatást is ezeknek az elemeknek egybeillesztésére (kombinálására), és így alkotó tevékenység nélkül, kizárólag a technika állására támaszkodva a találmányhoz eljuthat”.302 Arról a jog előtti általános — a szabadalmi jogi normák által explicite ritkán rögzített — 299 Újabb elemzésére és értékelésére W. R. Cornish: Die wesentlichen Kriterien der Patentfähigkeit europäischer Erfindungen: Neuheit und erfinderische Tätigkeit, GRUR Int. 1983/4. 300 Amint Bobrovszky (op. cit. 19. lj., pp. 211. et seq.) rámutat, a nem-nyilvánvalóság kritériumának előnye, hogy megfelelő elméleti alappal is bír, s emellett az univerzális jogegységesítés trendjébe is jól illeszkedik. 301 Bobrovszky, op. cit. (19. lj.) pp. 200. et seq., Somorjay, op. cit. (287. lj.) pp. 55. et seq.; részletesen és átfogó összehasonlítással Palágyi T.: A szakember a szabadalmi joggyakorlatban, SZK 1974/10, 11. 302 Somorjay, op. cit. (287. lj.). p. 60. 119
