Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
eltérő megközelítések a jogegységesítés, jogközelítés folyamatában nem kevés nehézséget jelentenek, s nem mindig vitathatatlan értékű kompromisszumok szülői. Illusztrációként hivatkozhatom az Európai Szabadalmi Megállapodás kapcsán felmerült vitára. A szabadalmazhatóság fogalmával kapcsolatos irányelvtervezet leszögezi ugyanis, hogy „valami absztrakt sohasem szabadalmazható”. Joggal veti fel az irodalom ennek a megközelítésnek a vitathatóságát, amely a találmány „immateriális” jellegének ellentmond.285 Amint a hazai irodalomban Bobrovszky kifejti,286 „... a találmány ... szellemi alkotás révén létrejövő, intellektuálisan és materiálisán elsajátítható cél-eszköz összefüggés...”, tehát „gondolat”, kitanítás. Kézenfekvő, hogy ebben az esetben az absztrakt (német) és a konkrét (common law) megközelítés vegyítésére törekvés vezetett kevéssé sikerült konzekvenciához. Az oltalmazhatóság kritériumainak vizsgálatánál — bár más meggyőző megközelítés is kínálkozik287 — induljunk ki a magyar szabadalmi jogban alkalmazott követelményrendszerből. Ehhez képest az oltalmazható találmánytól műszaki jelleget, gyakorlati alkalmazhatóságot, abszolút újdonságot és haladó jelleget kíván meg a jogalkotó.288 A gyakorlati (ipari) alkalmazhatóságot és a műszaki jelleget illetően az egyes jogrendszerek megoldásai igen közel állnak. A két kritérium egyébként erősen összeolvad, a műszaki jelleg határai tágulnak (a határait megvonó ún. értelmezési kizárásokra a következő pontban térek ki), hasonlóan a műszaki jelleggel szinonimaként használt ipari jelleg is igen tágan fogja fel az „ipar” körét. Meggyőző érveléssel mutat rá Bobrovszky arra, hogy a magyar szabadalmi jogban a műszaki jelleg kritériuma semmivel sem mond többet, mint a gyakorlati alkalmazhatóság, ezért de lege ferenda kiiktatandó a feltételek közül.289 A különböző jogrendszerek hivatkozott közelállása a gyakorlati alkalmazhatóság kritériuma tekintetében nem jelenti, hogy nem találkozunk eltérésekkel. így pl. abban a vonatkozásban, hogy a feladatra vagy a megoldásra helyezi-e a súlyt az adott jogrendszer, vagy hogy az „ipari” jelleget a tárgy, az alkalmazás és az eredmény tekintetében vagylagosan 285 R. E. Blum: Zum Begriff der patentfähigen Erfindung nach dem Europäischen Patentübereinkommen, GRUR Int. 1977/10. 286 Bobrovszky, op. cit. (19. lj.) p. 171. 287 így pl. Somorjay O.: Bevezetés a külföldi szabadalmi jogba (M1E tanfolyami jegyzet, Budapest, 1982.) c. müvében az 1963. évi strasbourgi egyezmény előírásaiból kiindulva fejti ki a szabadalmazhatóság általános kritériumaira vonatkozó összehasonlító elemzését. 288 Az illusztráló anyagként hivatkozott megoldásoknál nagymértékben támaszkodtam az alábbi publikációkra: Bobrovszky, op. cit. (19. lj.); Somorjay, op. cit. (287. lj.); Eminescu, op. cit. (22. lj.); L. A. Trahtengerc: Prava promüslennoj szobsztvennosztyi v sztranah-cslenah SZEV, Moszkva, 1974.; J. W. Baxter: World patent law and practice, London, 1968.; Külföldi szabadalmi és védjegyjog (szerk. VidaS.), Budapest, 1978. 289 Bobrovszky, op. cit. (19. lj.) pp. 186. et seq. 116
