Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)

III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén

illetőleg a bejelentés időpontjához fűződő jogbiztonsági, tehát közérdekkel (különös tekintettel a már hivatkozott nemzetközi összefüggésekre is).

Az egyes országcsoportok sajátos érdekei nem mindig egyértelműen jelentkeznek. így pl. a szocialista és fejlődő országok érdekei számos esetben egybeesnek, máskor a szocialista álláspont inkább a tőkés országok nézeteihez közeledik. Egyes tőkés országok érdekei esetenként közel állnak a fejlődő országok érdekeihez. Mindezekre számos példa hozható fel a PUE aktuális revíziója történetéből.

Teoretikusan megkonstruálható az érdekek hierarchiája. így pl. tetszetős lehet — az egyetemesség prioritására építve — leszögezni, hogy az univerzális jellegű érdekek megelőzik a regionális érdekeket, a regionális érdekek pedig az egyes országok sajátos érdekeit. Adott ország relációjában ugyanígy levezethető, hogy a közérdek megelőzi a csoportérdeket, a csoportérdek az egyéni érdeket. Ehhez képest a fogyasztói érdeket reprezentáló közérdek megelőzi a vállalatok (jogosultak) érdekeit, szolgálati találmány esetén a munkáltatói érdek erősebb az alkotói érdeknél. Egy ilyen séma a gyakorlatban alig használható. Lehetnek olyan jelentős nemzeti (szinte lét-) érdekek, amelyek aligha szorulhatnak háttérbe a regionális érdekekkel szemben. Az egészséges, a műszaki fejlődést szolgáló verseny ösztönzése adott esetben fontosabb közérdeknek minősíthető, mint bizonyos fogyasztói érdekek. Az emberi személyiség oltalmának jelentősége, a kreativitás kibontakoztatásához fűződő érdekek adott esetben prioritást érdemelnek a vállalati érdekekkel szemben.

Egyszóval, aligha lehet bármely esetre egyértelmű — és különösen „örök érvényű” — érdekhierarchiát megállapítani. Adott intézmény szabályozása, a lehetséges szabályozási variánsok közötti választás tudatos mérlegelést igényel, amelynek során össze kell vetni a számba jöhető sajátos érdekeket, s összeütközésük esetén kiválasztani a leginkább honorálást érdemlő érdeket. Lehet, hogy a jogalkotó vagy jogalkalmazó talál valamilyen modus vivendit, sikerül az ütköző érdekeknek többé-kevésbé megfelelő (vagy azokat kevésbé sértő) kompromisszumot megfogalmaznia, ilyen kompromisszum esélyei hiányában preferálnia kell valamelyik pozíció érdekeit. Átgondolt, tudatos gazdaság- és jogpolitikai megfontolásokra épülhet csak az ilyen döntés, s a szituáció, az érdekviszonyok változásai az ilyen döntések revízióját is kívánatossá, sőt mellőzhetetlenné tehetik. Az érdekek dinamikus harmóniájának optimális megteremtése és folyamatos „karbantartása” kényes feladat, amelynek többé-kevésbé sikeres megoldása megkívánja a különböző érdekek gondos feltárását, elemzését.

111