Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)

III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén

szabályok kimunkálására, lényegében a legfontosabb elvek, bizonyos minimumstandard-ek egységesítésére szorítkozik.

Egyes országok, országcsoportok érdekei szorosabb iparjogvédelmi együttműködést diktálnak. A szorosabb együttműködés igényéből keletkeztek az iparjogvédelem területén (is) a regionális jellegű kapcsolatok különböző formái. Ezek a regionális iparjogvédelmi megállapodások természetesen nem öncélúak, hanem általában szorosabb gazdasági együttműködés, integrációs törekvések tükrözését, elősegítését szolgálják, esetleg — nemritkán — szélesebb jogegységes/fésí'-jogközelítési törekvések részeként.

A regionális iparjogvédelmi megállapodások különböző változataival találkozunk. A szorosabb iparjogvédelmi integrációt ösztönző tényezők között általában a következők játszanak szerepet: azonos (közel azonos vagy a közelítés esélyeivel rendelkező) gazdasági-műszaki fejlettségi szint; azonos gazdasági-társadalmi berendezkedés; azonos vagy közelálló gazdasági struktúra, gazdaságirányítási koncepció; földrajzi közelség, szomszédság;268 az iparjogvédelmi koncepciók, tradíciók közössége, rokon jellege (az európai szabadalmi rendszer megteremtésénél ebben a vonatkozásban a tagországoknak olykor nem kis „áldozatokat” kellett hozniuk).269

Különböző szempontok alapján osztályozhatjuk a regionális iparjogvédelmi kapcsolatokat.270 Vannak olyan közösségek, amelyek az anyagi jogi normák egységesítését, közelítését tűzik célul,271 mások az eljárás-vizsgálat terén, tehát elsősorban technikai jellegű együttműködésre törekszenek.272 Ismét más regionális közösségek eljutnak az oltalmak szupranacionalitásáig vagy legalábbis kölcsönös honosításáig.273 Vannak végül olyan integrációs közösségek, amelyek a szervezeti egységesítést is megvalósítják.274 (Bizonyos értelemben „tárgyi” regionalitást jelentenek a PUE mellékegyezményei is, amelyek az iparjogvédelem egy-egy részterületét illetően fogalmaznak meg részletesebb előírásokat, kötelezettségeket.)

268 Itt is utalni kell arra, hogy a nemzetközi terminológia csak a földrajzi szomszédság esetén beszél regionális kapcsolatról (Búza L.—Hajdú Gy.: Nemzetközi jog, Budapest, 1961. p. 8.), ennek hiányában partikuláris megállapodásról, kapcsolatról lehet beszélni.

269 így pl. a szabadalmazhatóság materiális feltételeit illetően, különösen a „találmányi szint” tekintetében eltérő német, francia, common-law tradíciók összeegyeztetése nem volt konfliktusmentes folyamat. Ld Bobrovszky, op. cit. (19. lj.), Cornish, op. cit.

270 így más szempontok alapján osztályozza őket Bogsch, op. cit. (45. lj.), illetőleg Bobrovszky, op. cit. (45. lj.).

271 Ilyen pl. a skandináv országok „Nordpatent”-je vagy a Benelux államok közös védjegyjogi normái.

272 Ilyen pl. a bejelentések alakiságait egységesítő 1975. évi lipcsei megállapodás.

273 Az előzőre példa a müncheni, még inkább a luxemburgi megállapodás által teremtett rendszer, a másodikra a KGST országok havannai megállapodása.

274 Ilyen egyrészt az Európai Szabadalmi Rendszer, másrészt az OAPI.

108