Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)

VIII. A franchise szerződés lényeges tartalmi elemei

Ez különösen akkor igaz, ha a kézikönyv nem a szerződés mellékleteként jelenik meg.

Amennyiben az Európai Közösség csoportos mentesítési rendeletéből indulunk ki, akkor a szerződést és kézikönyvet egy egységes egésznek kell tekintenünk, hiszen a franchise kézikönyvnek kell konkretizálnia a franchise szerződésben átruházott know-how-t, így szükségszerűen a franchise kézikönyv és szerződés egymásra épülnek. Itt természetesen azonnal fölvetődik a kérdés, milyen mértékben jogosult a franchise-átadó a kézikönyvet megváltoztatni.

Két megoldás mutatkozik. A franchise-átadót abban az esetben lehet jogosítottnak tekinteni a kézikönyv megváltoztatására, ha a franchise-átvevők legalább 75%-a ehhez hozzájárul. Ez a szabály azonban azt feltételezi, hogy a franchise-átadó valamennyi íranchise-átvevővel tárgyalásokba bocsátkozzon, ami igen időt rabló vállalkozás lenne.

A másik megoldás az, hogy a franchise-átadót egyoldalúan megilleti a franchise kézikönyv megváltoztatásának a joga mindaddig, amíg ez a felek jóhiszeműségének és kölcsönös együttműködési kötelezettségének elvét nem sérti.

Szembetűnően tisztázatlan az a kérdés, hogy a franchiseátvevőt milyen jogok illetik meg abban az esetben, ha a franchise kézikönyvet nem bocsátják a rendelkezésére, vagy az olyan hiányos, hogy azt a franchise-átvevő hasznosítani nem tudja. Ha a franchise kézikönyv teljesen hiányzik, a franchise-átvevő a hibás teljesítésből eredő jogait érvényesítheti, és a folyamatos franchise díjak fizetését a franchise kézikönyv átadásától teheti függővé. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a franchise kézikönyv hiányos.

Ha a szerződő felek között vitatott, hogy teljes mértékben megtörtént-e a franchise kézikönyv átadása, és a franchiseátvevő a szerződés megkötésekor írásban megerősítette, hogy

92