Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)

VI. A franchise szerződés jogi természete

figyelembe kell vennie, hogy egy önálló vállalkozóval szerződik, amely kapcsolatnak a munkaviszony jellegű kötöttségektől mentesnek kell lennie. A franchise szerződést nem szabad úgy felfogni, hogy a franchise-átvevő egy önkéntesen felvállalt személyes függőségi viszony keretében a munkavállalóhoz hasonló szolgáltatás teljesítésére köteles. Mindez csak úgy kerülhető el, ha a franchise szerződés egyértelműen meghatározza, hogy a franchise-átvevő a franchise-átadó termékét saját nevében és saját számlájára értékesíti. Tevékenységének jogi kerete legyen független a franchise-átadótól, és üzleti tevékenységét egy önálló vállalkozó felelősségével folytassa, viselve az üzlet rizikóját is.

A munkavállaló fogalmát meghatározó személyes függőségi elemek a szerződésben azáltal zárhatók ki, ha a franchise-átvevő olyan helyzetbe kerül, amelyben személyes függetlenségét a franchise-átadóval szembeni viszonyában fenn tudja tartani. Mindez feltételezi, hogy mind szakmailag, mind az általa nyújtott szolgáltatás teljesítésének helye és ideje szempontjából a franchise-átadó utasításaitól független, és nem az ő munkaszervezetének a tagja. Mindezzel nem áll ellentétben az, hogy a franchise kézikönyvben vagy a szerződésben olyan marketing alapelveket, vagy magatartási szabályokat határoznak meg, amelyeket a franchise-átvevőnek be kell tartani annak érdekében, hogy a franchise rendszer központi magját kitevő „testületi függetlenség” gondolatát fenntartsa. Mindebből természetesen a franchise-átadó egyfajta utasítási jogosultsága származik, de ez azért nem zárja ki a franchiseátvevő önálló vállalkozóként való jogi megközelítését, mivel a szerződéses szabadság elvére tekintettel egy önálló vállalkozónak jogában áll további szerződéseket kötni, kötelezettségeket vállalni, amelyek az ő gazdasági és jogi cselekvési játékterének megfelelnek.

70