Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)
IV. A franchising jogi fejlődése
az az oka, hogy a törvény olyan franchise fogalmat kívánt kimunkálni, amely mind a tradicionális, mind a business format franchising-nak megfelel. Annak ellenére, hogy a „Hart Bill” hatályba soha nem lépett, útmutatóul szolgált az amerikai szövetségi államok törvényhozása számára. A következő követendő példa a franchise törvényhozást illetően szintén az USA-ból származik. Ez bevezette a franchiseátadók nyilvántartási kötelezettségét, amely alól csak azon franchisorok voltak mentesek, akik a piac meghatározott hányada felett ellenőrzési jogot gyakoroltak. Ez lényegileg azt a célt szolgálta, hogy az újonnan létrejött hálózatok megbízhatóságát megvizsgálja, ami követendő példa lehet nálunk is. A franchise-átadóknak meghatározott állami szervekhez kellett benyújtaniuk mintaszerződéseiket felülvizsgálat céljából, és hálózatuk helyzetéről, annak gazdasági sikereiről kellett tájékoztatást adniuk. A csak 12 államban ratifikált szabályozás célja az volt, hogy az átvevőket védjék a hiányos vagy hamis információkkal jelentkező franchise-átadóktól. A franchise ajánlatok nyilvántartási és engedélyezési kötelezettségét előíró törvényi rendelkezések azért születtek, hogy a franchising-ot - tekintve gyors fejlődését - ellenőrizhető pályákra tereljék, és lehetőség szerint a visszaéléseket kizárják. Erre azért is szükség volt, mert a ’60-as évek végén, a ’70-es évek elején az USA-ban, különösen New York Államban a franchise visszaélések nyugtalanító méreteket öltöttek. Itt már nemcsak arról volt szó, hogy a franchise jelölteket teljes mértékben valótlanul informálták, hanem kétes egzisztenciájú elemek is megjelentek a piacon, akik által kínált franchise egyszerűen kivitelezhetetlen volt. Sőt arra is akadt példa, hogy a franchise kínálta lehetőséggel egykori bűnözők, vagy csőd alatt illetve felszámolási eljárás alatt állók éltek, akiknek 31
