Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Lengyel László: „Ami majdnem az...”
Sajnos a Déri Múzeumban végzett helyszíni vizsgálatom során arra a megállapításra jutottam, hogy a monográfus datálása 1934-re e két darab esetében téves. A patinázott gipsz (Ltsz.: MF.79.2.57/a.) gyengébb színvonalú, a gipsz eredeti után készült ugyan, de későbbi, formai kialakítását illetően elnagyolt változat (45. kép középen). A szobor méretei és a választott gipszpatinázási technika eleve lehetetlenné tette az eredeti formai részletgazdagság megtartását. A szobor az 1981-es varsói kiállítási kölcsönzése alkalmával összetört, s restaurálására azóta sem került sor. Sajnos az is egyértelművé vált, hogy a Déri Múzeum MF.77.1.20. leltári számú bronz változatát (m: 40,3 cm) az összetört patinázott gipsz után öntötték (45. kép jobbra). Talpazatának nem utólag vésett, hanem öntött dátuma alapján kétségtelenül 1963-ban (47. kép), a művész halála után készült, így nem tekinthető hiteles műnek, csak későbbi utánöntésnek. Sok formai egyszerűsítés érhető tetten a részleteknél, cizellálásról pedig nem nagyon hallott, aki készítette. A szobrok eltérő mérete, jelesül csökkenő magasságuk utánöntés voltukat igazolja. A Medgyessy-életműről tudható ismereteinket maga a mester és felesége, Medgyessy Ferencné (Maria Alexandrova Djakonova) tette részben bizonytalanná. Ennek illusztrálására két történetet idézek: Már 1935-ben maga Medgyessy vallotta be Aszalós Imre bajai gyűjtőnek a Pihenő Lány című szobra eladása kapcsán: „Hanem azt már nem írhatom róla, hogy első bronz példány. Mert most már a harmadik azóta, hogy először ajánlottam. Akkor még első lett volna... Na de teljesen mindegy hányadik. A kis lovas szobrom már van vagy a harmincadik. Még most is az a legkelendőbb. Igaz, hogy mindegyiket olcsón adom. És csakis úgy adhatom ilyen olcsón, ha több példányban adom. Ezekből én úgysem élnék meg. Jóformán csak reklámnak valók ezek. A haját fonó lányról sem tudom, hogy öt é vagy hat. Csak több nyolcnál. Szanaszét vannak Pesten, vidéken, külföldön ”47 „Az agyagtervet a pusztulástól megmentettem azzal, hogy bronzba öntettem, s most itt áll a műteremben. Még sok más szobrát öntettem bronzba, még ha csak terv formájában maradt is meg az ő idejéből, vagy olyanokat, amelyeket még nem öntöttek bronzba ”48 A szobrász szakmája technikai meghatározottságánál fogva bronzöntéskor az eredetiről (általában gipsz vagy viasz) készít, illetve öntőmesterekkel készíttet öntvényt. Nincs két egyforma öntvény, nincs két egyformán cizellált felület. De ezeket a minimális másságokat elbírja egy mű. Nagyon fontos az öntvények számának dokumentálása. TEODOR TUDUC SZŐNYEGEIRŐL A művészethamisítás speciális története a Kolozsvár mellett született román szőnyegszövő mester, Teodor Tuduc (1888-1983) nevéhez fűződik. A keleti szőnyegekben gazdag történeti Magyarországon elsősorban XVII-XVIII. századi anatóliai, illetve az úgynevezett erdélyi szőnyegek gyűjtése virágzott a XX. század első felében. A legtöbb régi szőnyeget egyházi nyilvános gyűjteményekben őrizték, megvásárolható, jó minőségű kevés volt már akkor is a műkereskedelemben, és ha előfordult, akkor igen magas volt az áruk. Ezt a helyzetet felismerve alapított szőnyegszövő műhelyt Tuduc 1912-ben, Brassó mellett. A 14 embert foglalkoztató műhelyben évtizedeken át készítettek eredeti minták alapján, hagyományos technológiával XVII-XVIII. századi töröknek és perzsának látszó szőnyegeket. A frissen csomózott 49
