Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Lengyel László: „Ami majdnem az...”
megfelelő eszközökkel. A Szépművészeti Múzeum műtárgybírálatán 1994 és 2008 között számtalanszor átélhettük bizonytalan státusú művek eredetiségének megállapítását és eredetinek látszó művek hamis voltának kiderítését. E műtárgyvizsgáló és -meghatározó munka nehézségei során találtam egy hetilapban megjelent reklámot, amelynek szöveg-kép kettőse lett munkánkhoz karakteres magyarázó ábra. Az ajtónkra kitűzve transzparens módon hétköznapi egyszerűséggel hirdettük a hozzánk forduló műtárgytulajdonosoknak ezt a falvédőszövegszerű bölcsességet: „Ami majdnem az, az nem az” Szöveg és kép összefüggései, ez a banális kijelentés és a két délceg szőke kajakos a stégen, azonos mozdulat, azonos dressz, mindkettőjük kezében lapát, csak hát az egyik nem evező. Ez sokszor megvilágító erejű segítségnek bizonyult ügyfeleink számára. Úgy működött, mint egy René Magritte-mű (19. kép). Eredeti és hamis pontos szétválasztásának vágyát relativizálja a posztmodern irodalom egyik fontos hozadéka, az intertextualitás erős jelenléte. A világ évezredek óta nemcsak szövegekkel „terhes”, hanem a képalkotók által teremtett ábrázolatok is egy összefüggő finom kulturális emlékezethálót, kelléktárat alkotnak. A képzőművészetekben is legalább olyan fontos az idézet, a parafrázis, az utalás, a toposzok, az előképek alkalmazása, mint az irodalomban, a zenében és a filmművészetben. Egymáshoz kapcsolódásuk, egymáshoz kapcsolhatóságuk feltételezi az irodalmi és a vizuális műveltséget. Ezek persze mind fogyni látszanak, de ez is csak illúzió, hiszen ma egy átlagember húszéves korára több képet néz, mint ötven évvel ezelőtt egy szakértő. A mennyiség látása persze önmagában nem hoz feltétlenül minőségi vizuális kultúrát. Ebben a helyzetben kap kiemelkedő jelentőséget a vizuális oktatás minősége, ami ha jó, látni is tanít. KÜLÖNLEGES HAMISÍTÁSI ESETEK Részben hazai és nemzetközi hamisítási esetek, részben saját szakértői munkám során vizsgált művek ismertetésével szándékozom érzékeltetni az eredeti és hamis viszonyának rendkívül elasztikus és folyamatosan változó voltát. A muzeológus szakértőt soha nem az eset bűnügyi és pénzügyi oldala, hanem a hamisítás indítékai és kulturális, művészeti következményei, hozadékai foglalkoztatják elsősorban. ÓSZŐNYI CSONTFARAG VÁNY, XIX. század vége Ez a hamisítványtípus érdekes utat járt be egy évszázad alatt. Egy ókori római település, Brigieto 1896-ban kezdődött régészeti feltárása izgalomban tartotta a környékbelieket. Az előkerült leletek között faragott csontok is ismertté váltak. Ezeket látva a környékbeli falusiak és pásztorok, római mintára hamisítványokat kezdtek készíteni (XIX. század végi és XX. század eleji pásztorfaragás római módra) (20. kép). A hamisitványok kielégítették a római kori leletekre vágyó gyűjtők vágyait, de hamis voltuk ismertté válása után lanyhult a kereslet irántuk. Az idő múlásával átkerültek egy másik gyűjtői szférába, és ma a néprajzi tárgyak gyűjtői keresik az ószőnyi faragott csontokat.39 39
