Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
Az első lépés - Kieselbach Tamás ajánlása
KÖNYVKIADÁS TÁMOGATÁSA: LÁSSUK AZ EREDETI MŰVEKET Most azonban a HENT erőfeszítése nyomán megszületett ez a kötet, amely apropót kínál arra, hogy újra átgondoljam ezt a kérdést. A gyűjtéssel kapcsolatban már sok évvel ezelőtt arra jutottam, hogy a végső, legfontosabb parancs a közzététel: a közösség számára is elérhetővé, megismerhetővé kell tenni a gyűjteményemet. Ezért könyveket adtam ki róla és minden alkalommal hozzájárultam, ha a múzeumok ki akarták állítani egy-egy darabját. A hamisítványokkal kapcsolatban felhalmozódott tudás megosztása nem ilyen egyszerű. Annyit tehettem, hogy az évtizedek során összeállított adatbázis hamis, utánzat vagy bizonytalan szerzőségű képeket tartalmazó hányadának egy oktatási célú válogatását illusztrációként közzéteszem ebben a kötetben. Az évtizedek alatt felhalmozott dokumentum-állományból összeállított szűkebb, okulásra alkalmas gyűjtést pedig ezennel felajánlom a Magyar Nemzeti Galéria adattára számára, így téve lehetővé azt, hogy bárki tanulmányozhassa az általam összegyűjtött fotódokumentációt a jövőben. Mindez persze apró, egyéni gesztus, amely nem fogja megállítani a hamisítványok folyamatos áradását. Mindannyian, akik ezen a területen dolgozunk, jól tudjuk, hogy a magyar műtárgypiac rendkívül szennyezett ebből a szempontból. Sorozatosan bukkannak elő a 20. század első felében készített, jó minőségű utánzatok, a kortárs hamisító-ipar pedig követhetetlen tempóban termeli a silányabb kvalitású, de sokakat még így is megtévesztő termékeit. Kiábrándító látni, hogy nem csupán itthon, de külföldön is rengeteg hamis magyar festmény bukkan fel: a régiségvásároktól kezdve a legnagyobb nemzetközi aukciósházakig évente több száz olyan „műtárgy” kerül a potenciális vásárlók elé, amely az egész magyar képzőművészet hitelét rongálja. A probléma rendkívül összetett és érzékeny, megoldása rövid távon lehetetlen. Aki azt gondolja, hogy a törvényi szabályozás szigorítása egy csapásra tiszta helyzetet teremt, az csupán áltatja magát. Az okos, odafigyelő jogi környezet megteremtése szükséges, de nem elégséges. Az alapoknál kell kezdeni, azt a hátrányt kell ledolgozni, amely az elmúlt század, elsősorban az 1945-öt követő közel ötven év gyakorlatából következik. A két világháború közötti időszakban is kevés művészettörténeti szakkönyv született az ország összezsugorodott könyvpiacán, a szocializmus alatt pedig még tovább növekedett a restancia. Ritkán hangzik el, de a magyar festők monografikus feldolgozottságának szintje nem kielégítő. Hiába született sok kötet a rendszerváltás óta - magánforrásból vagy múzeumi kiadásban -, ki kell mondani, hogy a helyzet még mindig elkeserítő! AZ ELSŐ LÉPÉS AZ ÚTON Be kell pótolnunk a hatalmas hiányokat a múltunk megismerésében. Először nem a hamisítványokra kell koncentrálni; amíg az eredeti műveket nem ismerjük, hogy tudnánk minden esetben elkülöníteni a hamisítványokat a valódi értékektől. Ahogy az egészség megőrzésében az első és legfontosabb lépés a helyes életmód megismerése és követése, úgy ezen az értékes művészeti örökségünk avatott ismeretéből kell építkeznünk. A magyar képzőművészet történetének máig csupán a töredéke van kellő alapossággal feldolgozva. Még a legjelentősebb 17
