Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
II. A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei - Kármán Gabriella: A büntetőjog eszközei a műtárgyhamisítás ellen, az igazságszolgáltatás tükrében
cselekmények foganatosítása indokolt, így a nyomozás folytatásának elrendelése szükséges.” Később az ügyész a nyomozást megszüntette a Be. 190. § (1) b) pontja alapján: a nyomozás alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése. „Nem a lehetséges elkövető beazonosítása vonatkozásában merült ki a nyomozás során beszerezhető információk köre, hanem már a bűncselekmény meglétét illetően is. [...] A nyomozás során olyan bizonyítékot, amely igazolhatta volna a jogtalan haszonszerzés célját, illetőleg ezzel összefüggésben a tévedésbe ejtés/tartás tényét, nem volt lehetséges beszerezni, így e bűncselekmények megvalósulásához szükséges törvényi tényállási elemek sem voltak megállapíthatóak.” Az ügyvéd a nyomozást megszüntető határozat után ismételten indítványozza a lefoglalás megszüntetését és a festmények kiadását ügyfele részére, mivel a lefoglalás indokai már nem állnak fenn. Az ügyvéd szerint „A Be. 155. § (1) bekezdése szerint a lefoglalást meg kell szüntetni, ha a nyomozást megszüntették”. Álláspontja szerint a lefoglalásra az eljárás érdekében már nincs szükség, a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba nem ütközik, elkobzási ok nem áll fenn. Az ügyész a lefoglalást megszüntette, és a festményeket tulajdonosoknak kiadni rendelte azzal, hogy a festmények lefoglalására nincs szükség. Tizedik jogeset20 Az elsőrendű vádlott egy galéria vezetőjének értékesített két hamis festményt összesen háromszázezer forintért. A festmények hamis voltára fény derült, a nyomozó hatóság a festményeket lefoglalta, majd azokat a sértettnek kiadta azzal, hogy azokat eredetiként nem értékesítheti. A sértett a lefoglalást megszüntető határozatban előírtaknak megfelelően úgy cserélte el a festményeket egy könyvgyűjteményre, hogy közölte, a képek nem eredetiek... A hamis tárgyak kezelését illetően egyfajta megoldást jelenthet azok megjelölése a különböző vagyontárgyak jelölésére kifejlesztett, szabad szemmel nem látható, de műszeresen azonosítható jelölőtechnikák segítségével. Szintén hozzájárulhat a hamis tárgyak forgalomból történő kivonásához Magyarországon a HENT kezdeményezésére a Magyar Műkereskedők és Galériák Szövetsége által létrehozott Kétséges eredetiségű művészeti alkotások adatbázisa. „A műtárgy hamis jellegének megállapítása után a további eladási kísérletek sikerét csak akkor lehet megakadályozni, ha a hamisság ténye az összes releváns szereplő számára nyilvánvalóvá válik. A »hamisság« hitelt érdemlő megállapításának - mint láthattuk -jelenleg a műkereskedelemben nincsenek meg a feltételei. E problémára nyújt egyfajta megoldást Németországban a Német Művészeti Aukcionátorok Szövetsége által 2006-ban felállított nyilvántartás, amely azt célozza, hogy a műkereskedelemben felbukkanó, vitatott eredetiségű művészeti alkotások a többi műkereskedő számára is ismertté váljanak, és ekként minősítve kikerüljenek a forgalomból, amíg eredetiségükről állásfoglalás nem születik. [...] A tapasztalatok szerint az adatbázis léte önmagában visszatartó erővel hat bizonyos műalkotások műkereskedelemben való bemutatása, eladási szándéka ellen. Másrészt amennyiben a tárgy adatbázisban való megjelenését és az arról történő jogosulti tudomásszerzést követően a beadó (műkereskedő) értékesíteni kívánja a tárgyat, az rosszhiszeműségét illetően fontos információ lehet.”21 190
