Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
II. A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei - Kiss Zoltán Károly: A műgyűjtés és a műkereskedelem jogi szabályrendszere
A szektor korszerűsítésének aktualitást ad a kreatív iparunk expanziója, a fenntarthatóság sürgető ereje, a szakma alulról jövő igényei és a kívülről érkező nemzetközi nyomás egyaránt. Ezek mellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy a 2008-as pénzügyi válságot követő fellendülés remélhetően jótékony hatással van a kortárs képzőművészet piacára, mind több befektetői pénzt csatornázva erre a területre.1 A műkereskedelem és a műgyűjtés fellendülésével és megerősödésével természetszerűen együtt járt a műtárgyhamisítás előretörése is, nem kis fejtörést okozva és nem kevés munkát adva a műtárgyhamisítás ellen fellépő intézményeknek éppúgy, mint a téma iránt fogékony szakembereknek, szakíróknak és a médiának. Mindezek okán is időszerű vállalkozás és sürgető feladat a műgyűjtésre és műkereskedelemre vonatkozó jogi szabályozás áttekintése, különös figyelemmel az érintett szereplők (alkotók, műkereskedők, műgyűjtők) személyhez fűződő és vagyoni jogaira, valamint kötelezettségeire. Vizsgálódásunk elsődleges terepe tehát a szerzői jog, de e kötet tematikájára tekintettel semmiképpen nem megkerülhetők a vonatkozó polgári jogi és büntetőjogi előírások. FOGALMI KÉRDÉSEK: A MŰALKOTÁS, A MŰKERESKEDŐ ÉS A MŰGYŰJTŐ2 Az első kérdés annak tisztázása, hogy jogi aspektusból mit is értünk pontosan műalkotáson, műtárgyon. Létezik-e egyáltalán egységes, egzakt jogi definíció ezekre a kifejezésekre? A válasz egyértelműen nem, ami összefüggésben lehet azzal is, hogy nincs egységes, mindenki által elfogadott definíció a művészet fogalmára sem.3 Nem jutunk sokkal közelebb a megoldáshoz, ha a művészeti alkotás szabadságából4 vagy a véleménynyilvánítás szabadságából5 mint alapjogokból akarjuk levezetni a választ. A művészet szabadsága - a tudomány szabadságával együtt - mint kifejezési forma, már a véleménynyilvánítás szabadságában implicit módon megfogalmazódott, így az egyik legrégibb első generációs jogok közé sorolható.6 A magyar Alkotmánybíróság az egyén szabad kibontakozása, illetve a kifejezés szabadsága alapján értelmezte a művészet szabadságát, és ebből az is következik, hogy a művészi kifejezést, alkotást, véleménynyilvánítást is tartalomtól független védelemben részesíti. így például sérti a művészet szabadságát az, ha műalkotások kiállításon való bemutatása miniszteri (vagy más hatósági) jóváhagyástól függ.7 Mindazonáltal a sokkal inkább a filozófia és más társadalomtudományok hatókörébe tartozó művészet és mű(alkotás) fogalmának körülírására sem az Alaptörvény, sem az Alkotmánybíróság nem vállalkozott, és legjobb tudomásunk szerint ez a közeljövőben sem várható. Tovább vizsgálódva, a köznyelvben leggyakrabban „műalkotás” kifejezéssel szokták illetni azokat a tárgyakat, amelyeket a jogszabályok és az ezekből fakadó hatósági eljárások is „kulturális javak” vagy „kulturális tárgy” néven említenek. Ebben a körben figyelmet érdemel a Magyar Műkereskedők és Galériák Országos Szövetségének útmutatója a műtárgyvásárláshoz8, ez a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) fogalommeghatározását tekinti kiindulási alapnak.9 Ennek megfelelően - ha a részletesebb fogalommagyarázatot leegyszerűsítjük - a kulturális javak fogalmán két tárgycsoportot kell értenünk: a régiségeket és a műalkotásokat. 150
