Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
1. fejezet. Estók János: Úton a modern Magyarország felé
EGY HIVATÁS 120 ÉVE Magyarországon, hasonlóan a közép-európai országokhoz, a XIX. század második felében számolódottföl az egyéni kezdeményezést, az innovatív vállalkozói magatartást korlátozó régi társadalmi-gazdasági rend, ekkor szűntek meg a rendi kiváltságokon alapuló jogi különbségek az emberek között. Az 1848-as forradalmat követő évtizedekben nagy lendületet vett a társadalom polgárosodása és a gazdaság tőkés átalakulása. A gazdasági növekedés hátterében az európai konjunktúra húzódott meg. Nyugat-Európa élelmiszer- és nyersanyagigénye, a szabad kereskedelem és a befektetetési lehetőségeket kereső külföldi tőke mozgásba hozta a közép-kelet-európai országok gazdaságát. Magyarország modernizációja még a birodalmi keretben indult el: a Magyar Királyság évszázadokon át a Habsburg Birodalom, majd 1867-től az I. világháború végéig az Osztrák-Magyar Monarchia (más néven Ausztria-Magyarország) részét alkotta. A Monarchia nemcsak államjogi szempontból tartozott össze, hanem gazdasági közösséget is alkotott. Sőt, idővel éppen a gazdasági kapocs vált a legfontosabb összetartó erővé a birodalom országai, térségei között. A helyi piacokat egységes piaccá formálták. A közös vámhatár és valutarendszer, a közvetett adózásra vonatkozó közösség biztosította a tőke és az áru akadálytalan mozgását, valamint a munkaerő teljesen szabad áramlását a Monarchiában. Egységesítették a mérték- és súlyrendszert, a vasút-, a hajózási és a postaforgalmat. Mindez az olcsó magyarországi munkaerővel és a kedvező beruházási lehetőségekkel párosulva vonzotta a gyors és nagy hasznot remélő külföldi tőkét, amely nélkül Magyarország nem lett volna képes a „boldog békeidőkben" fölmutatott teljesítményére. Az anyagi megbecsültség és a szakmai karrier lehetősége Magyarországra csábította a Lajtán túli (osztrák, cseh és morva) és külországbeli (főként német, angol, svájci és francia) műszaki, adminisztratív értelmiséget, szakmunkásságot. Magyarország szempontjából előnyös volt, hogy a Monarchiát európai színvonalú, egységes infrastruktúra hálózta be és fejlett bankrendszer fogta össze. A vállalkozók 50 milliós - az 1880-as, 1890-es évektől vámokkal védett - belső piaccal számolhattak az I. világháború előtt. Az eltérő fejlettségű, különböző gazdaság- és természetföldrajzi adottságú területek jól kiegészítették egymást. A cseh és az osztrák iparcikkek Galícia, Bukovina, Dalmácia, illetve Magyarország piacán, az élelmiszerek, A GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG HÁTRÁNYAI Ausztria és Magyarország gazdasági közösségének hátrányai is voltak: a két ország (osztrák megközelítés szerint a két birodalomfél) a gazdasági közösség vállalásával lemondott arról, hogy gazdaságpolitikáját szuverén módon alakítsa. Ennek következtében nem választhatták meg szabadon gazdasági partnereiket. Az osztrák tőke annak ellenére monopolizálni tudta a magyar gazdaság egyes területeit, hogy maga sem volt túl erős. A magyar mezőgazdaságra nézve kedvezőtlen jelenség volt a biztos felvevőpiacból fakadó kényelmesség és ennek káros következménye, a versenyképesség beszűkülése. A közös vámterületből fakadó előnyöket igazán kihasználni képes osztrák és cseh ipar versenye lelassította a később induló magyar iparfejlődést. Az önálló vám- és pénzügypolitika híján a magyar kormányok pótlólagos eszközökkel, például az úgynevezett ipartámogató törvényekkel vagy a vasúti díjszabás Ausztriától független gazdaságpolitikai eszközként való alkalmazásával helyettesítették a hazai ipar védelmét. (E. J.)
