Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
2. fejezet. Papp László: A szabadalmi hatósági funkciók alakváltozásai és eljárásrendje, 1896-1949
A SZABADALMI HATÓSÁGI FUNKCIÓK ALAKVÁLTOZÁSAI ÉS ELJÁRÁSRENDJE, 1896-1949 A SZERZŐI MŰVEK ÉS A VÉDJEGYEK NYILVÁNTARTÁSA AZ ELSŐ ÉVTIZEDEKBEN A szabadalmak mellett a többi oltalmi forma kapcsán a hivatalnak a II. világháború végéig csak kisebb jelentőségű feladatai voltak. 1905-ben a kereskedelemügyi miniszter rendelete a szabadalmi hivatal hatáskörébe utalta az 1884. évi szerzői jogi törvény által előírt beiktatási feladatok ellátását. A törvény a szerzői jog által védett művek fordítása esetén beiktatási (nyilvántartásba vételi) kötelezettséget írt elő, az álnéven vagy a szerző nevének feltüntetése nélkül megjelent művek esetén pedig a védelmi idő számítását befolyásolta a beiktatás megtörténte. A jogintézményt az 1921. évi szerzői jogi törvény is fenntartotta, így az egészen az 1969. évi újrakodifikálásig hatályban volt. Szerzői jogi jogvitákra már nem terjedt ki a hivatal hatásköre, azok mindvégig a rendes bíróság előtt zajlottak. Az 1858. évi császári pátens által szabályozott mustra- és mintaoltalom tekintetében a bejelentést és az iktatást az illetékes kereskedelmi iparkamarák végezték. 1894-ben az első szabadalmi törvény tervezetének tárgyalása során felmerült egy javaslat a mustra- és mintaoltalom kezeléséről, ezt azonban elvetették. A DIT-GOTT védjegy. Részlet a Központi Védj egyértesítőből, 1920 A védjegyek esetén a hatáskörök megoszlottak a hivatal, az iparkamarák és a minisztérium között. A védjegyek nyilvántartásba vételét a helyileg illetékes kamaráknál kellett kezdeményezni, s ezek végezték a lajstromozást és az oltalomképesség vizsgálatát is. Kivételt képeztek e hatásköri szabály alól egyrészt a külföldi bejelentők védjegyei, ezeket a budapesti iparkamara lajstromozta, másrészt pedig az osztrák bejelentők védjegyei, amelyeket a kereskedelemügyi minisztériumon belül létrehozott Központi Védjegylajstromozó Hivatal vett nyilvántartásba. A lajstromozó hivatalnál emellett egy kézben futott össze az összes lajstromozott védjegy lajstromkivonatának nyilvántartása és közzététele (a kamarák havonként felterjesztették a minisztériumhoz). A kereskedelmi miniszter 1196/1896. számú rendelete értelmében a minisztériumon belül felállították a Védj egy tanácsot, amelynek feladata a védjegyügyekben felmerülő elvi kérdések megvitatása volt. A lajstrom vezetését 1899-től a Szabadalmi Hivatal vette át, a nyilvántartások felterjesztése terén azonban a kamarák funkciója változatlan maradt. HIVATALOS ÓRÁK 1896-BAH „A szabadalmi hivatalnak hivatalos órái a birói személyzetre nézve öt, a kezelő személyzetre nézve naponkint hat, ünnep- és vasárnaponkint három óra. A naponkinti hivatalos órák beosztása az elnököt vagy helyettesét illeti. Ugyancsak az elnököt, valamint helyettesét illeti azon jog, hogy az ügymenet gyorsitása vagy felhalmozott hátrálékok feldolgozása végett a fentemlitett hivatalos órák számát szaporithatja. Az elnök meghatározza azon órákat is, melyek alatt a segédhivatalok a felek részére nyitva állanak../' 87
