Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)

2. fejezet. Papp László: A szabadalmi hatósági funkciók alakváltozásai és eljárásrendje, 1896-1949

A SZABADALMI HATÓSÁGI FUNKCIÓK ALAKVÁLTOZÁSAI ÉS ELJÁRÁSRENDJE, 1896-1949 bejelentés valamilyen hibája, akkor az oltalmat bíróság előtt megtámadhatták. Ebben a rendszerben tehát egy közigazgatási szerv végezte az eljárást. Ezzel szemben az úgynevezett elővizsgálati rendszerben, melyet - többek között - az USA és Német­ország alkalmazott, a hatóság a teljes érdemi vizsgálatot lefolytatta, és nemcsak az engedélyezésről, de az esetleges további jogvitában szintén dönthetett, azaz a köz­igazgatási szerv félig-meddig bíróságként is működött. A két szélsőséges megoldás között helyezkedett el az angol felszólalási rendszer, amelynek keretében 1852 óta a hatóság a bejelentéseket közzétette, és a piaci szereplőkre bízta, hogy záros határ­időn belül az oltalomképességgel szembeni észrevételeiket, felszólalásaikat megtegyék. Amennyiben nem érkezett felszólalás, a hatóság megadta a szabadalmat, ha viszont valaki felszólalt, akkor az eljárás mintegy perré (ellenérdekű felek között zajló fel­szólalási eljárássá) alakult. Összefoglalva: az engedélyezési eljárás jellege határozza meg, hogy az oltalmak megadására létrehozandó hivatal bíróságként vagy közigaz­gatási szervként szerveződjön meg. À SZABADALMI OLTALOM MEGADÁSA A XIX-XX. SZÁZADBAN A tárgyalt korszakban a találmány hasznosítására vonatkozó, kizárólagos jogot jelentő szabadalmi oltalmat az különböztette meg a többi oltalmi formától (például a védjegyek­től), hogy ez utóbbiak esetében elegendő volt a bejelentés és a nyilvántartásba vétel, míg szabadalmi oltalmat csak az engedélyezési eljárás lefolytatása után lehetett kapni. Az 1895. évi első magyar szabadalmi törvény hatályba lépésétől kezdve az 1969. évi má­sodik szabadalmi törvényig Magyarországon a szabadalmi engedélyezés az úgynevezett felszólalási eljárás rendszerében történt. Ha a feltaláló oltalmat akart kapni, akkor bejelen­tette a találmányát, vagyis benyújtotta az igénypontokat, a leírást és az előírt mellékleteket tartalmazó szabadalmi bejelentést a hivatalhoz. A bejelentés időpontjának két szempont­ból is döntő szerepe volt: egyrészt az újdonságrontás tekintetében ezt az időpontot kellett figyelembe venni - kivéve a Párizsi Uniós Egyezményben szabályozott uniós elsőbbség esetét. Másrészt a bejelentéssel érvényesült az úgynevezett „first to file ”-elv, vagyis az a vélelem, hogy az ellenkező bizonyításig az első bejelentőt kellett feltalálónak tekinteni. A bejelentést követően a hivatal egy formai vizsgálatot végzett; tartalmilag csak a ta­lálmányi jelleget vizsgálhatta, a találmány újdonságát nem. Ez rendkívül fontos, hiszen a felszólalási eljárás lényege éppen az, hogy - a találmányi jelleget kivéve - a közzététel után a szabadalmazhatóság többi feltételét a piaci szereplők vitassák a hivatal előtt. Amennyiben a hivatal a bejelentést elfogadhatónak találta, akkor rendelkezett annak a Szabadalmi Közlönyben való közzétételéről. Ez alól egy kivétel volt: a honvédelmi tárgyú találmányok esetén a honvédelmi miniszter tiltakozhatott a közzététel ellen. A Közlönyben való közzététellel a találmány lényege nyilvánosságra került, és ettől az időponttól kezdve a bejelentő ideiglenes oltalomban részesült. A közzététel után a piaci szereplőknek hatvan nap állt rendelkezésükre, hogy a bejelentés tárgyának szabadalmazását meggá­tolják. Amennyiben érkezett felszólalás, akkor az engedélyezési eljárás kontradiktóriussá vált, és a polgári perrendtartás szabályai szerint zajlott tovább. (A kontradiktórius eljárás biztosítja az eljárásban részes felek számára azt a jogot, hogy megismerjék és megvitassák az ellenérdekű fél beadványait és észrevételeit, illetve hogy megismerhessék és megvi­tathassák a bíróság által hivatalból felhozott jogalapokat.) Az érdemi tárgyalás végén a hivatal a felek érvei alapján döntött a szabadalmazhatóság odaítéléséről, azaz megadta vagy megtagadta az oltalmat. A felszólalási eljárás egészen a második szabadalmi törvényünkig (a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvényig) hatályban volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom