Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
2. fejezet. Papp László: A szabadalmi hatósági funkciók alakváltozásai és eljárásrendje, 1896-1949
A SZABADALMI HATÓSÁGI FUNKCIÓK ALAKVÁLTOZÁSAI ÉS ELJÁRÁSRENDJE, 1896-1949 fűződő érdekek összeütközésbe kerültek, és ezt az ellentétet a kiállítás sikeres megrendezése érdekében a rendezőknek fel kellett oldaniuk. Rendes körülmények között a megoldás alapjául a fent említett osztrák-magyar vám- és kereskedelmi szövetség alapokmánya szolgált. A világkiállítás esetében azonban olyan oltalomra volt szükség, amely nemcsak a Monarchia egész területére, de valamennyi kiállító államra is érvényes. Miután akkor még nem léteztek nemzetközi szabadalmi egyezmények, ez igazi kihívást jelentett, hiszen olyan oltalmi megoldást kellett kitalálni, amely egyaránt kötelező erővel bír valamennyi kiállító nemzet állampolgárai számára. Ennek elérése érdekében az osztrák és magyar törvényhozás francia mintára egy időben korlátozott oltalmat kreált, amelynek odaítélése a világkiállítás igazgatójának a hatáskörébe tartozott, a kormányzat képviselőjének ellenjegyzése mellett. Az oltalmat a találmány érdemi vizsgálata nélkül adták meg, időtartama pedig a kiállítás időtartamára korlátozódott. Összességében látható, hogy a XIX. század végére az Osztrák-Magyar Monarchiában a szabadalmi oltalom odaítélése nem működhetett tovább közös érdekű ügyként, azaz az engedélyezési eljárásokra mind a két országnak külön-külön szervezetet kellett létrehoznia. A végérvényes elhatározás 1893-ban született meg, amikor a szövetségre vonatkozó szabályokat módosító 1893. évi XLI. törvénycikk kivette a vám- és kereskedelmi szövetség hatálya alól a szellemi alkotások kérdését, s így 1894. január 1-jével a szellemi tulajdon kérdéseinek szabályozása terén Magyarország visszakapta teljes törvényhozói szabadságát. Ezt követően a törvényhozás hozzáláthatott a szervezeti keretek önálló szabályozásához, melynek egyik eredményeként kikristályosodott a szabadalmi hivatal megalakításának gondolata. A Párizsi Uniós Egyezményhez csatlakozott országok 1908-ban (A térkép a mai határokat mutatja) 77 PUE-tagországok 1908-ban Alapítók: Belgium, Franciaország, Guatemala, Olaszország, Hollandia, Portugália, Salvador, Szerbia, Spanyolország, Svájc 1908-ig csatlakozott: Ausztria, Kuba, Dánia, Dominikai Köztársaság, Magyarország, Japán, Norvégia, Svédország, Tunézia, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok
