Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
6. fejezet. Tószegi Zsuzsanna: A hivatal élén - az elnökök pályaképei
A HIVATAL ÉLÉN - AZ ELNÖKÖK PÁLYAKÉPEI TASNÁDI EMIL (1958-1979) Munkáscsaládban született Budapesten, 1920. augusztus 17-én, ifj. Tanhauser Emil néven. Családi nevét 1955-ben változtatta meg. Apja rézműves mesterként dolgozott a Láng Gépgyárban, ezért fia az alapfokú iskola elvégzése után szintén ebbe a gyárba került. 1941-től katonai szolgálatot teljesített, ahonnan 1944 decemberében megszökött. Visszament a Láng Gépgyárba, ahol műszaki rajzoló, majd műszaki szerkesztő beosztásban dolgozott. Lehetőséget kapott szakmérnöki oklevél megszerzésére az Állami Műszaki Főiskola fémtechnológiai tagozatán, ahol 1950-ben végzett. Ezt követően rögtön ő lett a Láng Gépgyár műszaki igazgatója (abban az időben ez a főmérnöki beosztást jelentette), majd két hónapon belül kinevezték az Magyar Dolgozók Pártja (MDP) központi bizottságához előadónak. 1952-ben kiküldték a Szovjetunióba a pártfőiskolára, amelyet 1955-ben végzett el. Hazatérése után, 1955-1958 között magas pártfunkciókat töltött be: előbb az MDP Központi Vezetőségének tagja, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Ipari és Közlekedési Osztályának megbízott vezetője lett. A Kossuth- és Állami Díj Bizottságnak tagja, a Magyar-Szovjet Baráti Társaságának alelnöke, a Magyar Kereskedelmi Kamara Szellemi Termék Szakbizottságának elnöke volt. A Minisztertanács 1958. október közepétől nevezte ki az Országos Találmányi Hivatal elnökévé. Ezt a posztot egészen az 1979-es nyugállományba vonulásáig, 21 éven át töltötte be. E két évtized alatt a magyar iparjogvédelem terén jelentős változások zajlottak. Az 50-es évek végén még az újítómozgalom fejlesztése volt a fő cél. Az 1969. évi iparjogvédelmi törvényalkotás viszont már a gazdasági reform szellemében zajlott. Akkoriban a mozgásteret a KGST-tagországok együttműködése határozta meg, de Magyarország fokról fokra lépett ki önállóan az iparjogvédelem nemzetközi színterére. Tasnádi aktív szerepet vállalt az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) munkájában is. Elnöki munkássága alatt több, a világ szakmai élvonalához való felzárkózást jelentő kormányközi megállapodás aláírását készítette elő. A nemzetközi együttműködés terén felmutatott teljesítményét külföldön is elismerték: az osztrák kormánytól megkapta a csillaggal ékesített Nagy Ezüst Érdemrendet. Élete során számos magas kitüntetésben - köztük a Szocialista Magyarországért Érdemrendben, a Szabadság, illetve a Munka Érdemrendben - részesült. Budapesten hunyt el 1997. október 29-én. Tasnádi Emil (balra) a WIPO közgyűlésén Tasnádi Emil beszél a 25. újítókiállítás megnyitóján
