Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
4. fejezet. Simon Dorottya: Csak a változás állandó - adatok a magyarországi iparjogvédelem történetéből
EGY HIVATÁS 120 ÉVE történetét tekintve a legmagasabb érték. A kérelmek közel kétharmada külföldi eredetű volt. A hazai bejelentések száma a vizsgált 20 év alatt 55%-kal emelkedett, a külföldieké még ennél is intenzívebben, 123%-kal. A bejelentések eredetét országokra bontva Magyarország után az USA és az NSZK szerepelt a legnagyobb aránnyal (11 és a 10%-kal); jelentős volt még az NDK (5%), Svájc (4%), továbbá Franciaország, Nagy-Britannia és Japán részesedése (3-3%). Az új gazdasági mechanizmus eredményeinek, a nyugat felé irányuló kereskedelmi nyitásnak és az iparjogvédelmi reformoknak köszönhetően a vizsgált években a megadott szabadalmak éves átlagos száma az előző időszakhoz képest több mint kétszeresére nőtt (2102). 1970-ben és 1971-ben az új szabadalmak száma még 1500 alatt maradt, ám 1972-ben már 2324-re ugrott. A következő hat évben a megadások mennyisége mérséklődött, 1978-ban ismét az évtized eleji szintre süllyedt. 1979 és 1986 között aztán ismét növekedni kezdett az új oltalmak száma, évente csaknem 10%-kal, és így 1986-ra 2880-ra nőtt. A rendszerváltás évében 2220 oltalmat adtak meg. Az új szabadalmak 43%-át birtokolta magyar bejelentő, a hazaiak súlya 20 év alatt a korábbi egyharmadról több mint a felére növekedett. Ez annak volt köszönhető, hogy a belföldieknek megadott szabadalmak száma 1970 és 1985 között jelentős mértékben, évente átlagosan 9%-kal emelkedett. 1970-ben 600 alatt volt a hazai bejelentőknek megadott oltalom, s ez a mutató 1985-ben már megközelítette az 1600-at. A külföldiek közül az NSZK bejelentőihez kapcsolódik a legtöbb megadott szabadalom (átlagosan 12%); volt olyan esztendő (1971), amikor az ország lakosai közel 400 új oltalmat birtokoltak. Az évek folyamán 9%-os részesedést elérő, ám egyre nagyobb befolyással bíró amerikai bejelentők a rendszerváltás évében már felülmúlták az NSZK mutatóit, és 219 szabadalmat szereztek. Az időszak első éveiben 200-250 megadást is elérő Svájc és NDK jelentősége az 1970-es évek közepétől kezdve folyamatosan csökkent évi 100 körüli értékre (3-3%). Hasonló mértékű volt az új szabadalmak aránya a francia és a brit, illetve némileg kisebb a japán és szovjet jogosultak körében. AZ EGYSÉGES NEMZETKÖZI SZABADALMI OSZTÁLYOZÁS 1969 ÉS 1999 KÖZÖTT Az egyes országok által alkalmazott eltérő osztályozási rendszerek okozta nehézségek kiküszöbölésére 1971-ben aláírták az egységes Nemzetközi Szabadalmi Osztályozásra (NSZO) vonatkozó Strasbourgi Megállapodást. A WIPO felügyeletével folyamatosan zajlik az NSZO struktúrájának a revíziója, finomítása, amelyet a műszaki fejlődés tesz szükségessé. Bár Magyarország nem tagja a megállapodásnak, a magyar hivatal 1969 óta feltünteti a szabadalmi leírásokon az NSZO-jelzeteket, és ezt a módszert alkalmazza a publikált szakterületi statisztikák összeállításához is. Az NSZO legmagasabb szintje nyolc szekciót tartalmaz; a hivatal 1994-ig közölte e csoportosítás alapján a találmányi adatokat. (A korábbi példát folytatva: a papíriparhoz kapcsolódó szabadalmak ebben a rendszerben a D. Textil- és papíripar szekcióba tartoznak.) A hivatal éves jelentéseiben azt látjuk, hogy 1995 és 1998 között az NSZO korábbi nyolc szekcióját alkalmazó szakterületi bontást ugyanennek az osztályozási rendszernek egy részletesebb, 31 különálló csoportra tagolt felosztása váltotta föl. 180
