Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
4. fejezet. Simon Dorottya: Csak a változás állandó - adatok a magyarországi iparjogvédelem történetéből
EGY HIVATÁS 120 ÉVE A szellemi tulajdon védelme az 1960-as évektől kezdett ismét a döntéshozók figyelmébe kerülni, miután egyre világosabbá vált, hogy a tervgazdálkodáson alapuló szabályozás nem képes megfelelő mértékű gazdasági fejlődést biztosítani. Az új gazdasági mechanizmus meghirdetésével és ennek köszönhetően a piaci, áru- és pénzviszonyok javulásával egyre szükségesebbé vált a szellemitulajdon-védelem ügyének korszerű rendezése is, amelynek eredményeképpen 1969-ben lépett hatályba az iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények szabályozási reformja. A II. világháború lezárását követő több mint két évtizedben a szocialista rendszerben kialakított és működő intézmények meglehetősen kedvezőtlenül hatottak az iparjogvédelmi mutatók alakulására. 1945 és 1969 között a hivatalhoz évente átlagosan 2334 szabadalmi bejelentés érkezett, de éves átlagban a megadások száma mindössze 869 volt. Ezzel a kérelmek mennyisége az előző időszakhoz képest a kétharmadára, az új oltalmaké pedig közel az egyharmadára esett vissza. A bejelentések száma a háború lezárását követő két évben emelkedett: 1947-ben 2250 szabadalmi bejelentést tartottak nyilván. Ezt jelentős mértékű csökkenés követte: az adott időszakban 1949-ben jegyezték fel a legkisebb bejelentésszámot (1064). A következő években tapasztalt fejlődés lendületét az 1956-os események törték meg: a forradalom évében 3092 kérelmet nyújtottak be. Mányoki Sándor a hőszigetelt edénytartóra vonatkozó bejelentését 1946-ban nyújtotta be. A szabadalmi leírást a Magyar Szabadalmi Bíróság 1947-ben jelentette meg 1964 és 1969 között 11%-kal növekedett a szabadalmi bejelentések száma, az időszak utolsó évében 3440 igény érkezett a hivatalhoz. Két év kivételével a hazai bejelentések száma jelentős mértékben felülmúlta a külföldiekét: egy külföldi beadványra átlagosan három belföldi jutott. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az előző időszakhoz képest a magyar találmányok száma a többszörösére nőtt volna, inkább a határon túli - jellemzően a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST) országain kívüli - érdeklődés csökkent jelentősen. A háború utáni néhány évben négy állam területéről nyújtottak be száznál több bejelentést: USA (205), Svájc (172), Nagy-Britannia (120) és Hollandia (110). Ezzel szemben két olyan év is akadt (1952,1953), amelyben az összes külföldi megkeresés száma száz alatt maradt (88, 68). A magyar eredetű kérelmek mennyisége 1955-ben és 1956-ban volt a csúcson 2860 körüli értékekkel. A külföldi bejelentések száma 1963-tól kezdett el jelentősen növekedni. A szovjet mintára kialakított gazdaságok 172
