Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
1. fejezet. Estók János: Úton a modern Magyarország felé
EGY HIVATÁS 120 ÉVE majd az USA-ban folytassák tanulmányaikat, kutatásaikat. Az emigrált tudósoknak a legfejlettebb ipari országokban nemcsak zavartalan alkotó munkára nyílt lehetőségük, hanem kutatási eredményeik társadalmi és gazdasági befogadása is biztosított volt. Ez a magyarázata annak, hogy több magyar tudós új hazájában élve és dolgozva kapta meg a világ legrangosabb tudományos elismerését, a Nobel-díjat. A II. világháború után Magyarországot a Szovjetunió kényszerítette befolyási övezetébe. A hatalmat megszerző kommunisták fölszámolták a piacgazdaságot, ennek részeként állami tulajdonba vették a pénzintézeteket, a bányászati és ipari tevékenységet végző vállalatokat, a szolgáltatási ágazatokat, a mezőgazdasági üzemeket, az oktatási és kulturális intézményeket. Az úgynevezett szocialista országok gazdaságpolitikájukat nem önállóan, hanem a világhatalmi vezető szerepre törő Szovjetunió akaratának megfelelően alakították ki. 1949 és 1989 között, a szocialista tervgazdálkodás idején Magyarország lemaradt a technológiai versengésben. A gazdaság és a tudományos élet ideológiai és hatalmi megfontolásoknak alárendelt központi tervezése és irányítása, az elzárkózó gazdaságpolitika gátolta, illetve az általa kijelölt mederbe szorította a kutatást, a fejlesztést. Súlyos veszteséget jelentett, hogy a kommunista hatalomátvételt, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc elfojtását követően sok tudós és mérnök az ország elhagyására kényszerült. A voluntarista gazdaságpolitika az újítómozgalom keretében egyfajta versennyé tette a fejlesztéseket, a termelés észszerűsítését. Az újítások mögött gyakran nem állt tényleges társadalmi, gazdasági hasznosság, az újítómozgalom leginkább csak a termelés mennyiségi fokozását, az úgynevezett sztahanovista mozgalmat szolgálta. Az 1960-as évek végétől Magyarország sajátos helyzetbe került a szocialista országok között: a Kádár János nevével összeforrt korszakban a gazdaságirányítást a tervutasításos rendszer helyére lépő központi tervezés és a piaci hatásmechanizmusok keveredése jellemezte. Ez a korlátozott engedmény is elég volt ahhoz, hogy a gazdaság - különösen a mezőgazdaság - látványos fejlődésnek induljon. Az 1980-as években a NATO-tagállamoknak a legfejlettebb technológia átadására vonatkozó tilalma (COCOM-korlátozások) növelte a tudományos és technológiai hátrányt, és továbbra is utánzó fejlesztésre szorította Magyarországot. Az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet munkásságát bemutató tabló 1964-ben A szocialista országok parancsuralmi rendszere, szervetlen modernizációs kísérlete az 1980-as, 1990-es évek fordulóján megbukott. A Magyarországon lezajlott gazdasági rendszerváltozás következtében ismét a magántulajdonban lévő vállalatok állítják elő a nemzeti jövedelem döntő hányadát. A volt szocialista nagyipar összeomlásával, feldarabolásával a kutatóhelyek jó része eltűnt. A magyarországi konkurenciát fölvásárló, leginkább csak piaci részesedést szerző külföldi cégek nem mindig voltak érdekeltek a kutatóbázis megtartásában, az ott folyó fejlesztések ösztönzésében. 12
