Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
3. fejezet. Vass László Ádám: Politikai-történelmi korszakokon átívelő iparjogvédelmi hatósági tevékenység, 1949-2015
POLITIKAI-TÖRTÉNELMI KORSZAKOKON ÁTÍVELŐ IPARJOGVÉDELMI HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉG, 1949-2015 VISSZA NYUGATRA A mértékadó jogirodalmi források és a hivatal szakértői is egyetértettek abban, hogy a rendszerváltozás idején iparjogvédelmi jogunk megfelelt a kor színvonalának, a legfontosabb nemzetközi kívánalmaknak, így a piacgazdaság viszonyainak megérkezése az iparjogvédelem területén nem igényelt azonnali jogalkotási jellegű beavatkozást. Az átalakuló politikai-gazdasági viszonyok első indikátora ezen a területen érdekes módon éppen az újítási jog mozgalmi jellegének megszűnése volt. Az új szabályozás az újítások kidolgozását és kezelését a gazdálkodó szervezetek belső döntésére, saját motivációikra bízta, elpárolgott a tevékenységre évtizedekig ránehezedő állami és szakszervezeti irányítás. Ez az OTH hatáskörét is érintette, hiszen így a hivatalt sem terhelték tovább az újítómozgalom elvi irányításának és ellenőrzésének korábban nagyon is meghatározó feladatai. Az újítás jogi fogalomként a későbbiekben ennek ellenére túlélte önmagát: csak 2002-ben került törvényi szinten is rögzítésre, hogy az újítói jog nem iparjogvédelmi jog, kizárólagos jogosultságokat nem alapozhat meg, ebből következően a jogintézmény fenntartása nem indokolt - annál is inkább, mert a szabadalmazható találmány színvonalát el nem érő műszaki alkotások 1992 óta használatiminta-oltalomban részesülhettek. A használatiminta-oltalom ugyanazt a műszaki és jogi szakértelmet feltételezi a hatóság oldaláról, mint a szabadalmi ügyek esetében, ezért nem volt bizonytalanság abban a tekintetben, hogy a lajstromozás a hivatal feladatkörébe tartozzék, az eljárási szabályok pedig teljes mértékben a szabadalmi terület tükörképére formálódtak. A XX. század utolsó évtizedében Magyarország a széthullott keleti blokk többi országához hasonlóan igyekezett visszatalálni a fejlett Európa mértékadó tendenciáihoz. E folyamatnak az iparjogvédelem területén is tanúi lehettünk. 1995-ben az első önálló szabadalmi törvényünk megalkotásának, egy évvel később pedig a szabadalmi hatóság fennállásának századik évfordulóját ünnepeltük. A kettős centenárium az évszázados eredményekre és a jogfolytonos hivatali működésre történő visszapillantás mellett a jövő megalapozásának ideje is volt. Ekkor már javában zajlott, sőt a végéhez közeledett az a jogalkotási munka, amely az Európai Közösségek és Magyarország közötti társulási megállapodásban (az úgynevezett Európai Megállapodásban) foglalt vállalásokat kívánta megvalósítani a szabadalmi jog területén. Az Országgyűlés 1994-ben iktatta törvénybe a társulási megállapodást, amellyel Magyarország egyebek mellett azt vállalta, hogy öt év alatt a közösségben érvényesülő szinthez igazítja a szellemi és ipari tulajdonjogok védelmét, valamint csatlakozik az Európai Szabadalmak Adományozásáról szóló Müncheni Egyezményhez (más néven Európai Szabadalmi Egyezményhez). A hivatal centenáriumi ünnepsége 1996-ban Bogsch Árpád és Bendzsel Miklós a centenáriumi ünnepségen 127
