Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
3. fejezet. Vass László Ádám: Politikai-történelmi korszakokon átívelő iparjogvédelmi hatósági tevékenység, 1949-2015
EGY HIVATÁS 120 ÉVE időre megnyíló lehetőségeket összességében sikerrel aknázta ki az iparjogvédelmi rendszer, és vele együtt az OTH is. A hivatal az iparjogvédelmi jogszabályok évek óta zajló kodifikációs előkészítő munkálataira építve hozzájárulhatott a magyar iparjogvédelem egyik XX. századi mérföldkövének letételéhez: megújultak a lassacskán nyelvileg és tartalmukban is elavulttá vált szabadalmi, védjegy- és szerzői jogi törvények. Az új szabályokat 1969-ben fogadta el az Országgyűlés, és a három törvény 1970 folyamán lépett hatályba. A Kígyó utcai Röltex bolt versenykirakata az 1950-es években. A plakát felirata: „Lenin Finnországon keresztül tér vissza hazájába, és már a vonaton a forradalom előkészítéséről beszélget az orosz katonákkal" A szabadalmi törvény intézményi szabályai csokorba szedték és az OTH hatáskörébe utalták az összes (a lajstromozással, fenntartással, nyilvántartással és megszűnéssel kapcsolatos) szabadalmi ügyet, a hivatal szakértelmének optimális kihasználása és az egységes szemlélet érvényesítése érdekében. Figyelemre méltó, hogy a törvény - felismerve, hogy az államigazgatás szokásos jogorvoslati rendje nemigen illeszthető be a szabadalmi eljárások sajátos keretei közé - a mai viszonyokhoz hasonlóan csak a bíróság számára adta meg a lehetőséget az OTH határozatainak megváltoztatására. A védjegyjog területét közel sem érintette annyi változás, mint a műszaki megoldások oltalmát szolgáló és ezáltal az iparosítás szolgálatába állítható szabadalmi és újítási jogot. A balra tolódást követően a bevett állami felfogás a kapitalista gazdaság reakciós maradványaiként tekintett a védjegyekre, igaz, a tervutasításos viszonyok között a gazdasági szereplők sem vették sok hasznukat. A mesterséges monopolhelyzetbe hozott állami vállalatok termékein - választási lehetőség híján - a védjegyek, illetve a védjegyszerűen használt megjelölések éppen árujelző funkciójukat veszítették el, és gyakran előfordult, hogy a népgazdasági propaganda szekértolóivá váltak, mint például a „Minőséget a dolgozóknak" vagy a „Békét és jólétet, VASÉRT-től tűzhelyet!" jelmondatok. Az 1969-es védj egy tör vény megalkotását a 60-as években megvalósuló korlátozott nemzetközi nyitás tette lehetővé. A megélénkülő exporttevékenység következtében sok hazai árucikk külföldi piacokra került, a sikeres helytállásnak pedig elengedhetetlen feltétele volt az áru eredetét megbízhatóan jelölő védjegy. A külföldi piacok irányába történt nyitás eredményeképpen a védjegyek újból beszivárogtak a belföldi piacra is, az új törvény indokolása azonban a rend kedvéért a szakirodalommal egyetértésben rögzítette, hogy a szocialista gazdaságban a védjegy nem versenyeszköz, A százéves halasi csipke kártyanaptáron és a csipke védjegye 120
