Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
hőfokot pedig az általános használatnak megfelelően 425°C-ban, minthogy ez volt az a határ, amely az anyagok szilárdsági tulajdonságainak változása miatt az üzembiztonság szempontjából még feltétlenül megengedhető volt. A névleges kazánteljesítmény nagysága 37-5 t/ó-ban szabatott meg azon az alapon, hogy minden gépegységhez három kazán tartozzék és azok névleges gőztermelőképessége elegendő legyen a gépegységek normális, állandó gőzszükségletének ellátására. Ez a megoldás egyúttal lényegesen leegyszerűsítette a kazánok tartalékulállásának kérdését is, minthogy a kazánok száma a gépegységek számának többszöröse. Ez szükséges is, mivel kazánoknál nagyobb a lehetősége olyan üzemzavarok és meghibásodások bekövetkeztének, amelyek a kazánnak az üzemből való kivételét vonják maguk után. Generátorfeszültségül legcélszerűbben 30 kV lett volna választandó. Minthogy ily feszültségű generátorok gyakorlati kivitele még nem oldatott meg, kisebb generátorfeszültség mellett kellett dönteni. Mivel bármely más feszültség választása mellett úgyis szükséges annak 30 kV-ra való transzformálása, a feszültség a legcélszerűbben a régi generátorok 10 kV-os feszültségével vétetett egyenlőnek egyöntetűség kedvéért, minthogy ez a megoldás az üzem vitelében számbavehető és komoly előnyöket jelent. Ezek voltak azok az általános szempontok, amelyek alapján a kelenföldi telep bővítésének végrehajtása történt. A telep általános leírása. Kelenföldi telepünk mai — a bővítések végrehajtása utáni — állapotában üzemi szempontból két részre oszlik. Az egyik rész az, amely a legutóbbi nagy bővítés kezdete előtt létesült és amely részt a gőzoldalon a 15 att üzemnyomás, a »középnyomás«, az elektromos oldalon pedig a 10 kV-os távozófeszültség jellemez. A másik rész a beruházási programmunk alapján végrehajtott bővítés, amelyet az előbbitől a gőzoldalon a 38 att üzemnyomás, az elektromos oldalon pedig a 30 kV-os feszültséggel távozó áram különböztet meg. Természetes, hogy e két rész egymástól nem független, hanem mind a gőz, mind az elektromos oldalon meg van a lehetőség a kölcsönös együttműködésre és kisegítésre. A telep általános elhelyezését a helyszínrajz mutatja. A téli kikötő mellett létesült üzemi épületek a téli kikötőhöz a kazánházak, gépház, 30 kV-os kapcsolóház sorrendben közelednek, tehát ugyanabban a sorrendben, mint ahogyan az energia átalakulása — szén, gőz, elektromos áram — történik. Az üzemi épületek tömbjét csaknem teljes köralakban a telep iparvágánya veszi körül. Az iparvágány a Hengermalom-utcai kapun lép be a telepre és mindjárt a bejáratnál kétfelé ágazik. Ez ágak egyike a 30 kV-os transzformátorházhoz, másika pedig a kazánházak elé vezet. A transzformátorházhoz vezető vágány célja az, hogy az épületben elhelyezett hatalmas méretű és súlyú transzformátorok az épület folyosójáról közvetlenül a vasúti szállítókocsira legyenek tolhatok. A másik ág, azaz a kazánházak elé haladó iparvágány a telepen belül újból elágazik. Mindkét vágány elhalad a kazánházak szénszállító berendezései felett és azután a külső vágány fordítókorong útján, a belső pedig egyszerű váltó útján csatlakozik a telepről elvezető vágányhoz, amely a téli kikötő felőli kapun hagyja el a telep területét. A téli kikötő partélével párhuzamosan haladó iparvágányról még egy vágánycsatlakozás megy a telep területére, egy másik, ugyancsak a téli kikötő felé nyíló kapun. Ez a vágány a gépházba vezet és célja az, hogy a gépházba, illetve onnan 78
