Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - A bővítési programm és annak végrehajtása
1930. év. 30 kV-os transzformátorállomás építése a kelenföldi telepen (negyedik rész), 2 darab egyenáramú átalakító gépcsoport felállítása és a hozzá szükséges berendezés felszerelése és pedig a Horn Ede-utcában és a Kazinczy-utcában, Kazinczy-utcai letranszformálóállomás berendezése, Ferencvárosi letranszformálóállomás berendezése, kábelhálózat bővítése. A beruházások tényleges lebonyolítása a feltüntetett időpontokhoz képest többé- kevésbbé eltolódást szenvedett. Ennek oka — amint már említést nyert — abban található, hogy időközben megépült a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. bánhidai áramfejlesztőtelepe és egyrészt ellátja a Budapest Székesfőváros Közlekedési Rt. áramszükségletét, amelynek szolgáltatása ennélfogva nem képezi Műveink feladatát, holott a bővítési programtn részletes kidolgozása idején a várható terhelésbe a villamos közlekedés legnagyobb igénybevétele is beleszámíttatott, másrészt jelentős teljesítménnyel bekapcsolódott a fővárosi áramszolgáltatásba is. Ehhez járult azután a gazdasági viszonyok romlásából eredően a villamos áramszolgáltatás terjedésében bekövetkezett pangás. A bővítési munkálatok végrehajtásánál alapvető szempontul az szolgált, hogy az új berendezések létesítésénél figyelembe vétessenek az üzemben szerzett tapasztalatok és az üzem — elsősorban helyi jellegű — követelményei, de értékesíthető legyen azoknak a szakértőknek tudása és gyakorlata is, akik Műveinken kívül állanak. Ezért a műszaki berendezések nagy vonásokban való megtervezését Műveink műszaki személyzete végezte, a részletes tervek elkészítését pedig az esetről-esetre megbízott külső szakértők, illetve maguk a szállító- vállalatok eszközölték, mindenkor szoros együttműködésben illetékes osztályainkkal. A létesített berendezések kifogástalan kivitelétől nagymértékben függ a főváros áramellátásának biztonsága és ezért fokozott gondot kellett fordítani a munkálatok műszaki ellenőrzésére. Evégből az egyes létesítményekkel kapcsolatban a bővített telep vezetősége, az illetékes osztályok és esetleg a külön e célra alakított bizottságok a munka menetébe a tervezéstől a befejezésig, annak minden fázisában betekintést nyertek és ilymódon biztosították annak megfelelő voltát. Az adminisztrációs teendők végzésére külön osztály állíttatott fel, amely összekötőkapocs volt Műveink vezetősége és a munkálatokat közvetlenül végrehajtó, valamint a tervező és ellenőrző közegek között. A tervezett létesítmények elkészítésénél a külföldön eléggé szokásos gyakorlattól eltérően jártunk el. A munkálatok elvégzésére ugyanis nem egyetlen céget, vagy néhány nagyobb vállalatból alakult alkalmi egyesülést bíztunk meg, hanem úgyszólván minden egyes munkanemet külön vállalkozónak, iparosnak adtunk vállalatba. Ez eljárásnak az a magyarázata, hogy a hatalmas értéket képviselő bővítési munkálatokat nem kívántuk egyetlen, vagy csak néhány vállalkozónak juttatni, hanem a lehetőséghez képest szétosztani az egyes szakvállalatok, szakiparosok között, amivel egyrészt a magánvállalkozás egyenletes foglalkoztatását értük el, másrészt pedig azt, hogy a munkálatok az elérhető legkisebb költséggel készültek el, minthogy minden egyes munkanemre külön versenytárgyalást tartottunk. Nehézséget a különböző vállalkozók munkájának összhangba hozása nem okozott, annál kevésbbé, minthogy azok elvégzésére gondosan előkészített tervek szolgáltak. A munkálatok elkészítésének ez a módja az egyetlen vállalkozónak való vállalatba adással szemben Műveink részére jelentős munkatöbblettel járt. Ezt azonban bőségesen ellensúlyozta, sőt felül is múlta az az előny, hogy módunkban volt a tervezet végrehajtása folyamán is állandóan felhasználni és alkalmazni a műszaki fejlődés kapcsán felmerült új vívmányokat és éppen ezáltal sikerült elérnünk — főleg a tervező és ellenőrzőszervek lelkes, 64
