Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Az áramszolgáltatás története - Az áramszolgáltatás fejlődése a kelenföldi telep létesítése és a magánvállalatok megváltása után
Minthogy ezidőben a kelenföldi telep még nem épült ki annyira, hogy a mindinkább növekvő terhelést el tudja látni, a Váci-úti telepet további terhelésnövekedés felvételére kellett előkészíteni. Ezen célból a generátorok teljesítőképessége növeltetett olymódon, hogy azok mindkét fázisa felhasználást nyert. A két fázis egy-egy pólusa összeköttetett és a két egyfázisú kábelhálózat egyik, ugyancsak közösített gyüjtősíne az ílymódon egyesített pólusokkal kapcsoltatott össze és földeltetett, míg a két fázis másik pólusai a két gyüjtősínrendszer másik sínéire kapcsoltattak. A turbinák teljesítőképességének megfelelő növelése azáltal történt, hogy az üzemnyomás 10 att-ról 12 att-ra emeltetett. Ez átalakítások következtében tudta csak a telep legnagyobb terhelését, 14.470 kW-ot 1929. decemberében minden nehézség nélkül szolgáltatni. A megnövekedett igénybevétel mellett a telep hűtővize kevésnek bizonyult, ezért szükségessé vált egy negyedik hűtővízszivattyúnak a felállítása és a Dunától jövő nyomócső keresztmetszetének megnövelése. A felállított szivattyú a régiekkel teljesen azonos típusú volt, a csővezeték bővítése pedig egy másik, 800 belső átmérőjű nyomócső fektetésével történt. Az 1930. évben tovább haladt a telep szénellátásának mechanizálása. A már meglevő, markolómacskával ellátott portáldaruhoz hasonló, újabb portáldaru Iétesíttetett. A szenet a markoló emeli ki a vasúti kocsikból és az udvaron levő tartányba üríti, amelyből gumiszalag viszi a kazánházba, ahol csigaszállítóművek veszik át és osztják el a kazán- házban^elhelyezett széntartányokba, ahonnan a surrantókon jut a kazánok garatjába. A Váci-úti telepen a felsorolt átalakításokkal lezáródott azon módosítások és újítások sora, amelyek a telepnek, mint önálló és más telepektől független áramfejlesztő központnak bővítését célozták, hogy helyet adjanak azoknak az átalakításoknak, amelyek lehetővé teszik, hogy a telep a főváros egységesített áramellátásának egyik elemeként, mint csúcs- és tartaléktelep működjék. Hálózat. A megváltást közvetlenül követő háborús években az áramfogyasztás nem emelkedett olyan mértékben, hogy a hálózat komolyabb bővítése szükségessé vált volna. A háború utáni évek nagy gazdasági fellendülése azonban annyira megnövelte a hálózat igénybevételét, hogy a nagy terhelést a Váci-úti telep teljes egészében felvenni nem tudta. Minthogy ugyanebben az időben a közben nagy teljesítményűre kiépített és jó hatásfokkal dolgozó kelenföldi telep kellőleg kihasználva nem volt, a hálózat egy része átkapcsoltatott a kelenföldi telepre. Az átkapcsolás úgy oldatott meg, hogy a 10 kV-os, háromfázisú hálózatba Scott-transzformátorok építtettek, amelyek a kelenföldi telepről nyert energiát 3 kV feszültségű, kétfázisú árammá alakították. Ezen transzformátorok főleg az egyfázisú hálózat perifériáján levő részeket látták el árammal. Ezzel egyidejűleg megtörtént az áttérés az átkapcsolt hálózatrészeken az addigi 42‘5 periódusról 50 periódusra, ami minden nehézség nélkül ment végbe. A Váci-úti telep hálózata egyes részeinek a kelenföldi telepre való átkapcsolása céljából összesen 14 Scott-transzformátorállomás létesült, amelyeknek teljesítménye 12.600 kW volt. A Váci-úti telepből kimenő főkábelek száma ezidőben mindössze eggyel szaporodott. Jelentékenyen megnövekedett azonban az elosztóhálózat hossza, amelybe a Scott-állo- inásokból kiinduló hálózatrész is beleszámíttatott, amint azt az alábbi összeállítás mutatja : 5!