Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)

Az áramszolgáltatás története - Az áramszolgáltatás fejlődése a kelenföldi telep létesítése és a magánvállalatok megváltása után

A kapcsolóberendezés a gépház északi végéhez csatlakozik és keresztmetszetét a 28. sz. ábra mutatja. A kapcsolóberendezés alagsorában nyertek elhelyezést a gépkábelek és a kimenő­kábelek végelzárói, szakaszkapcsolói és mérőreduktorai. A fölötte levő és a gépház földszintjével egymagasságú emeletsoron a gépek és leágazások olajkapcsolói, továbbá a gyűjtésinek szereltettek fel, míg e fölött a gépházba benyúló karzaton a kapcsolóberendezés ellenőrzésére és működtetésére szolgáló kezelőtér helyezkedik el. A kapcsolóberendezés kettős, 10 kV-os gyüjtősínrendszerből áll, amelyek mind­egyikéhez külön-külön olajkapcsolón keresztül csatlakoznak az egyes generátorok és ugyancsak két-két olajkapcsolóval ágaznak le a kimenő kábelek. Ezen két olajkapcsolós megoldás azért választatott, hogy egyrészt minden olajkapcsolónak megfelelő tartaléka legyen, másrészt pedig az egyik sínről a másik sínre üzemmegosztás, vagy összevonás, esetleg próba miatt szükségessé váló átmenet gyorsan és egyszerűen legyen végrehajtható. Ugyancsak ezen gyűjtősínekről ágaznak le a házi energiaszükségletet ellátó transz­formátorok is, ezek azonban már csak egy-egy 10 kV-os olajkapcsolóval vannak ellátva és a sínekhez való szükségszerinti csatlakozást szakaszátkapcsolóval lehet létesíteni. A kapcsolóberendezés vasvázas durólemezekből felépített cellákban van elhelyezve olymódon, hogy egy-egy cellába csak egy leágazáshoz tartozó készülékek kerülnek. Az olaj­kapcsolók celláikból az eléjük gördített szállítókocsira vízszintes irányban voltak kihúz­hatok. Az olajkapcsolóval együtt mozgott egy keretszerkezet is, amely hat darab vízszintes helyzetű, mozgó érintkezővel ellátott átvezető szigetelőt hordott. E mozgó kontaktusok az olajkapcsoló betolt állapotában a cellák hátfalán támszigetelőkre erősített érintkező felekhez illeszkedtek. Ilymódon az olajkapcsolók ki- vagy betolása az érintkezők össze-, illetve szétszerelése nélkül, tehát gyorsan volt végezhető. Az olajkapcsolók elektromos távhajtással vannak ellátva és e távhajtások a kezelő­térből működtethetők. Működtetésükre az akkumulátorbatteriából vett egyenáram szolgál. A gépterembe nyúló karzaton levő kezelőtérben egy kapcsolóasztal van olymódon elhelyezve, hogy az asztal mellett álló kezelő áttekintheti az egész gépházat. E kapcsoló­asztalon vannak felszerelve a generátorok feszültség-, áramerősség- és teljesítménymérői, a szinkronizáló berendezés, továbbá a generátorok olajkapcsolóinak működtető kapcsolói és a gerjesztés szabályozására szolgáló kézikerekek. A kezelőtérnek a kapcsolóasztallal szemben levő hosszanti oldalán van egy vas­lemezből készült kapcsolótábla, amely a kimenőkábelek 3-3 ampermérőjét, reléit és működtető kapcsolóit, továbbá külön mezőkön az energiamennyiség számlálására szolgáló készülékeket hordja. A házi energiaszükséglet ellátására szolgáló berendezés kezelőtáblája a kazánház felőli oldalon van felállítva. Az olajkapcsolók ki- és bekapcsolt állásának a jelzése piros és zöld jelzőlámpák segít­ségével történik. A házi energiaszükséglet ellátására az első kiépítés alkalmával két darab, egyenként 370 kVA teljesítményű transzformátor állíttatott fel, amelyek a 10 kV-os feszültséget 190/110 V feszültségre csökkentik. A házi transzformátorok a kapcsolóberendezésnek a kezelőtér alatti, alagsori részében vannak elhelyezve. Ugyancsak itt, a kapcsolóberendezés alagsorában, elkülönített helyiségben van fel­állítva a 60 elemből álló akkumulátorbatteria, amely a kapcsolók működtetéséhez, a vész- világítás és egyes fontosabb motorok ellátásához szükséges egyenáramot szolgáltatja. Az akkumulátorbatteria töltésére két darab áramátalakító gépcsoport szolgál, amelyek mindegyike egy-egy 105 lóerős háromfázisú elektromotorból, továbbá egy 20 és egy 50 kW U

Next

/
Oldalképek
Tartalom