Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Az áramszolgáltatás története - Az áramszolgáltatás fejlődése a kelenföldi telep létesítése és a magánvállalatok megváltása után
A gépházban elhelyezett súlyosabb gépalkatrészek emelésére és szállítására 50 tonna teherbírású, két futómacskával bíró elektromos hajtású szerelődaru szolgált, amelynek fesztávolsága 22-6 m, pályájának hossza 40 m volt. A sűrítők üzeméhez szükséges hűtővíz a telep mellett levő téli kikötőből vétetik és a munka végzése után ugyanoda szállíttatik vissza. A hűtővíznek a téli kikötő medencéjéből való kiemelésére három darab körforgószivattyú szolgált, melyek közül egynek a teljesítő- képessége 1 m3/sec., kettőé pedig 0-5 m3/sec. ; e szivattyúkat 215 lóerős, 410 percenkénti 26. ábra. A gépház belseje. fordulatszámú, illetve 120 lóerős, 590 percenkénti fordulatszámú elektromotor hajtja. A szivattyúk tengelymagassága a dunavízállás helyi 0 pontja felett 4-9 m, azon célból, hogy a legkisebb dunavízállás mellett is üzembiztos legyen vízszállításuk. A szivattyúk a vizet a szívóöbölből kovácsoltvas csöveken keresztül szívják és szállítják a derítőmedencébe torkoló betoncsatornába. A medence labirintjain a víz végigáramolva a benne lebegő szilárd anyagok jelentős részét lerakja. A szívócső szívókosár és visszacsapószelep nélkül készült. A szivattyúberendezés befogadására külön épület emeltetett, az I. sz. szivattyúház, amelynek belsejét a 27. sz. ábra tünteti fel. A szerelés megkönnyítésére a szivattyúházban öt tonna teherbírású, kézihajtású futódaru szolgál. A turbinák sűrítőiből kilépő felmelegedett hűtővizet betoncsatorna vezeti le a téli kikötőbe. 42
