Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Az áramszolgáltatás története - Az áramszolgáltatás fejlődése a kelenföldi telep létesítése és a magánvállalatok megváltása után
nem az akkori legnagyobb gépteljesítményhatár szabta meg, hanem a valószínű erőszükséglet. A kelenföldi áramfejlesztőtelep építési munkái a fentemlített területen 1912. augusztusában vették kezdetüket, az áramszolgáltatás pedig 1914. június 8-án indult meg. A telep helyszínrajzát ebből az időből vázlatosan a 24. sz. ábra mutatja. Megemlítjük itt, hogy a telep a téli kikötő, a Hengermalom-út, Budafoki-út és ez utóbbi útból kiinduló Névtelen-utca által közrezárt területen foglal helyet. A telep szénellátása a téli kikötő mentén húzódó vágányból leágazó iparvágány útján történt olymódon, hogy a telt kocsik az alsó fordítókorongra érve a telepen keresztbe haladó iparvágányra kerültek, széntartalmuk kézi erővel a széntölcsérbe szóratott, az üres kocsik visszatolattak a második fordítókorongra és innen a leágazó iparvágányon keresztül távolíttattak el a telepről. Az iparvágányon érkező és elmenő vagonok a mérlegházikó előtt elhaladva lemérlegelhetők voltak. A bunkerbe szórt szenet 58 t/ó teljesítő- képességű, elektromos hajtású gumiszalagos szénszállító berendezés továbbította a tölcsért és a kazánház felső részét összekötő ferde szénfelvonóhídon keresztül a kazánház tetőzete alatt elhelyezett széntartányokba. A széntartányok felett a gumiszalag által hajtott szénleszórókocsi mozog. E kocsi a beállítástól függően az egész kazánház, vagy annak egy része felett ide-oda mozogva, vagy pedig egy helyre rögzítve szórja le a széntartányokba a gumiszalagon érkező szenet, amely surrantókon keresztül jut a kazánok garatjába. A telepen használt szénfajták a későbbi időkben fellépett szénínségtől eltekintve kizárólag hazai daraszenek voltak, éspedig az első üzembehelyezés idején túlnyomólag tatai szén. A 47-65 m hosszú és 30 m széles kazánházban — amely 8 kazán befogadására épült — az építés alkalmával 4 db. gőzkazán állíttatott fel, amelyek közül 2 db. Babcock-Wilcox- rendszerű, 2 db. pedig Garbe-rendszerű volt. E kazánok, valamint a később felállított 15 att kazánok jellemző adatait is az alábbi táblázat tartalmazza: Sorszám Kazán megnevezése Kazán futófelület m2 Túlhevítő fűtőfelület m2 Előmelegítő fűtőfelület m2 Gőznyomás att Gőzhőfok °C Rostélyrendszer 1-2 Babcock- Wilcox ... 490 175 211 15 360 Babcock-Wilcox láncrostély 1-2 Garbe....... 520 192 *540 15 360 Bennis láncrostély 3-6 Garbe........ 664 223-9 330 15-3 360 Weck szakaszos vándorrostély 7-8 Garbe........ 1049 320 697 15-3 380 Weck szakaszos vándorrostély * Közös előmelegítő mindkét kazánhoz. Rostélyfelület m2 Névleges gőztermelőképesség t/ó Legnagyobb gőztermelőképesség t/ó Fajlagos gőztermelőkepesség kg/m2ó Hatásfok °/o 18 2 13-4 15-925 273 81 18 14 2 16 8 27 81 215 18 4 18-4 277 82 1 3012 24 24 22-9 80-6 A meredekcsöves Garbe kazánok falazott kivitelben, téglaalapzattal készültek, míg a ferdecsöves Babcock-Wilcox kazánok tűzálló szigetelőanyaggal bélelt kovácsolt vaslemezburkolattal voltak ellátva és vasszerkezetű alapzattal alátámasztva. A kerekekre szerelt rostélyok, amelyeknek sebessége nagy határok között volt változtatható, a kazánok közötti kezelőfolyosóban lefektetett síneken a kazánok alól kihúzhatok voltak. Amíg a 38
