Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Az áramszolgáltatás története - Az áramszolgáltatás fejlődése a kelenföldi telep létesítése és a magánvállalatok megváltása után
AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÁS FEJLŐDÉSE A KELENFÖLDI TELEP LÉTESÍTÉSE ÉS A MAGÁNVÁLLALATOK MEGVÁLTÁSA UTÁN. Amíg az áramszolgáltatás megindítása úgyszólván mindenütt a magántőke kezdeményezése volt, addig a villanyáram használatának mind nagyobb mértékben való elterjedésével világszerte és így nálunk is felmerült az a kívánság, hogy a villanyáram termelése és elosztása a többi közszolgáltatással egyetemben, illetve azokhoz hasonlóan a közület kezébe vétessék. Ez a törekvés mindinkább tért hódított és az 1910-es éveket megelőző időben a főváros már érdeklődött is az áramszolgáltató vállalatok, elsősorban a Magyar Villamossági Rt. megváltása iránt. A megváltási ár azonban oly magas volt, hogy az áramszolgáltatásnak a főváros kezébe való vétele ezúton akkor még nem látszott célszerűnek. Ezért az 1910. évben folytatott részletes tanulmányozás alapján elhatározta a főváros, hogy saját áramfejlesztőtelepet épít és annak felállításáig is a Phöbus Villamossági Rt.-tói és a Budapesti Városi Villamos Vasutaktól vásárolja az áramot saját szükségletének céljaira. Az új áramfejlesztőtelep felállítását megelőzőleg a főváros vezetősége a tárgyalásokat a Magyar Villamossági Rt. megváltása ügyében ismét megindította. A tárgyalások ezúttal eredményre is vezettek és a főváros a Magyar Villamossági Rt. telepét és hálózatát 1914. június 1-én kezelésébe vette. A Budapesti Általános Villamossági Rt. megváltására csak később, 1918. április 1-én került sor. A két vállalat megváltásával a főváros elérte kitűzött célját, hogy a főváros területének fogyasztói most már egy kézből, a főváros vállalatától vásárolják áramszükségletüket és a villanyáramnak, mint közszolgáltatásnak árszabása és elosztása teljesen és kizárólag a főváros közönsége érdekének megfelelően legyen megszabható és irányítható. A KELENFÖLDI ÁRAMFEJLESZTŐTELEP ALAPÍTÁSÁTÓL AZ ELSŐ NAGYNYOMÁSÚ GÉPEGYSÉG FELÁLLÍTÁSÁIG. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése 1911. július havában elhatározta egy elektromos áramfejlesztőtelep felállítását azzal a céllal, hogy a főváros hivatalainak és üzemeinek áramszükségletét ott termelje, hogy a fővárosban mindinkább fejlődő kis- és középipart erőátvitel céljára alkalmas árammal láthassa el és végül, hogy az általa megszabott egységárakkal versenyre kényszerítve a két magánvállalatot, azokat az ipari áram árszabásának leszállítására kényszerítse. Ez a határozat egyúttal további lépés is volt azon a megkezdett úton, amely arra irányult, hogy a főváros az összes közcélokat szolgáló fontosabb üzemeket saját kezelésébe vegye és amely úton az első lépés a gázmüveknek megváltása volt. Az új áramfejlesztőtelep létesítésére a lágymányosi téli kikötő melletti területrész mutatkozott a legalkalmasabbnak. Ezen a helyen ugyanis rendelkezésre állott a gőzturbinák sűrítői számára a kellő mennyiségű hűtővíz és meg volt a lehetőség annak az építendő telepre való olcsó bevezetésére és onnan való eltávolítására. A meglevő vasúti csatlakozások lehetővé tették a bányákból érkező szénnek közvetlenül a telep területére vagonokban való szállítását és a salaknak ugyanazon úton történő eltávolítását. Emellett rendelkezésre állottak és állnak e célra a Duna közelsége folytán a természetes víziút előnyei is. Kedvező volt ez a terület egészségügyi és várostisztasági szempontból is, mert az ural36
