Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)

Közvilágítás és díszvilágítás - Közvilágítás

hozott, váltóáramú ívlámpa mellett történt a döntés. Ezen ívlámpák divizor alkalmazásával a hálózatra párhuzamosan voltak kapcsolva és 20 A áramerősség mellett kb. 8 lux közepes, vízszintes megvilágítást szolgáltattak. A kísérletek befejezése után a Lípót-körút folytatásaként a Vilmos császár-úton, Károly király-úton, Múzeum-kőrúton is hasonló rendszerű közvilágítási berendezés létesült, amely teljes egészében az 1911. év őszén került üzembe.

Az egyenáramú és a váltóáramú ívlámpáknál alkalmazott kandeláberek hasonló kiképzésűek voltak, hengerelt Mannesmann-csőből készültek és megfelelő öntöttvastalapzattal, illetve díszítéssel bírtak. E kandeláberek jelenleg is használatban vannak az említett útvonalakon, valamint változatlanul fennáll az akkor létesített kábelhálózat is. A bonyolult szerkezetű és a naponkénti széncsere miatt nagy karbantartási költségeket igénylő ívlámpák azonban az izzólámpagyártás tökéletesítésével használaton kívül helyeztettek és helyüket 750 és 1000 wattos, karbantartási költségeket alig igénylő gáztöltésű izzólámpák foglalták el.

Ideiglenes jellegű elektromos közvilágítás a háború utáni időben.

Az elektromos közvilágítás további fejlesztése és a székesfőváros egész területén való alkalmazása a háború utáni időkre esik. A háború vége felé, valamint az azt követő időkben ugyanis a székesfőváros gázellátása egyre fokozódó nehézségekbe ütközött, amennyiben a világítás céljaira megfelelő gáz előállítása — az erre alkalmas külföldi szén hiánya miatt —

200. ábra. Egyes kapcsolású lámpakarok.

242