Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A fogyasztókkal való kapcsolat - Áramszabás
árammérők teljesítménye alapján számított évi kihasználás időtartama legalább 800 óra. E fogyasztók részére megszabott egységár 43-0 és 28-5 f/kWó között mozog. A háztartások részére alapdíjas tarifa rendszeresíttetett. Az alapdíjas tarifát választó háztartások részére a fogyasztás áramdíja 35 f/kWó, az alapdíj pedig a háztartási fogyasztó által kívánt maximális igénybevételhez igazodik és általában havonként és kW-ként 3 pengő. A 0-4 kW teljesítményű berendezések tulajdonosai alapdíj fizetése alól mentesültek és a 0-6 kW-os berendezések alapdíja havonkint 90 fillérben állapíttatott meg. A maximális igénybevétel túllépésének megakadályozására önműködő kikapcsoló szolgál. Azon háztartási fogyasztók részére, akik az alapdíjas háztartási tarifát nem óhajtják igénybevenni, a fogyasztás egységára 54 f/kWó. A világháborút követő években azonban — jóval az alapdíjas tarifa bevezetése előtt — a székesfőváros vezetősége könnyíteni kívánt a kis háztartások terhein és szociális indokokból úgy határozott, hogy a háztartások részére évi 160 kWó fogyasztásig az akkori 60 filléres egységár helyett 37 fillérrel számoltassák el a fogyasztás. A fővárosnak e tarifa bevezetésével az volt a célja, hogy a háborús és a háború utáni idők által anyagilag legsúlyosabban érintett kisembereket és a középosztályt bizonyos támogatásban részesítse és ezáltal számukra is lehetővé tegye a ma már kultúrszükségletet képező villanyvilágítás használatát. Az a kérdés, hogy kik soroltassanak a »kisemberek«, a kedvezményre rászorulók csoportjába, gyakorlatilag kielégítő módon csak úgy volt megoldható, hogy statisztikai adatokon alapuló számítások útján kisfogyasztóként kezeltettek mindazon háztartások, amelyek fogyasztása az évi 160 kWó-t meg nem haladja. Ez a mennyiség később 240 kWó-ra emeltetett. Új fogyasztóink szabadon választhatnak az alapdíjas és a kétegységáras háztartási árszabás között. A kétegységáras árszabásról az alapdíjasra bármikor át lehet térni. Azok a fogyasztók azonban, akik az alapdíjas díjszabást választották, illetőleg arra már áttértek, a kétegységáras tarifára vissza nem térhetnek. A nagyfogyasztók kirakat- és reklámvilágítási egységárai alapdíj fizetésével vannak összekötve. Az igénybevett első 10 kW teljesítmény havi alapdíja 150 pengő, minden további kW havonkénti alapdíja 8 pengő, a fogyasztott áram egységára pedig 20 és 16-9 fillér között mozog kWó-ként. A kisfogyasztók részére megállapított kirakat- és reklámvilágítási tarifa egységára havi 50 órás kihasználásig a nyári félévben 40 fillér, a téli félévben 54 f/kWó, az 50 órás havi kihasználáson felüli többleté pedig 20 f/kWó. A bérházak közhasználati világítása (lépcsőházvilágítás) számára szolgáltatott elektromos energia egységára 40 f/kWó. Az erőátviteli áramfogyasztás számlázható tisztán egységáras és alapdíjas árszabás szerint. Külön kedvezményben részesülnek azon fogyasztóink, akik jelentős mennyiségű éjjeli áramot igényelnek. Emellett a világítási fogyasztás terén is nyújtunk bizonyos előnyöket ipari fogyasztóinknak. Az erőátviteli áramfogyasztás tisztán egységáras alapon számiáztatik : a kisipari fogyasztás esetén, melynek egységára, ha az összes erőátviteli berendezés a 4 kW-ot meg nem haladja, 25 f/kW.ó és az egyéb fogyasztóknál, ha más kikötés nincs. E tarifa értelmében az egységár az erőátviteli berendezés nagyságától és a havi áramfogyasztástól függ és 25-12-1 f/kWó között mozog. 215
