Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Egyenesáramú alállomások és higanygőzátalakítók
Az átalakított áram feszültsége az átalakítás hatásfokának növelése céljából 220 V-nak választatott. Minthogy a hálózat feszültsége 2x 110 V, a szükséges feszültségosztás azáltal jön létre, hogy a higanygőzátalakítók párhuzamosan dolgoznak a forgó átalakító gépekkel és akkumulátortelepekkel bíró alállomásokkal, amelyek a háromvezetékes egyenáramú hálózat kétoldali terhelésének kiegyenlítését a helyes feszültségek fenntartása mellett eszközük. A legrosszabb fesziiltségi viszonyokkal bíró körzetben felállított első higanygőzátalakító állomás üzembehelyezésével kapcsolatban végzett mérésekből megállapítást 129. ábra. Forgóátalakító gépcsoportok a Horn Ede-utcai alállomásban. nyert, hogy a 320 A-t kitevő terhelésből 60% szolgált a feszültség emelésére, 40%, pedig az alállomás tehermentesítésére. A berendezés teljesen megfelelt a hozzáfűzött várakozásnak és mivel az ily állomások aránylag kis helysziikségletűek, továbbá az időszakos ellenőrzéseken kívül állandó felügyeletet, kezelést nem igényelnek, még az 1924. évben további 8 db. hasonló típusú átalakítót rendeltünk meg. A későbbi időkben szerelt állomások az elsőkhöz képest annyiban változtak, hogy az eredetileg háromkarú üvegtestek helyett hatkarúak kerültek beépítésre, továbbá, hogy az egyes átalakító állomásokban nem két, hanem négy üvegtestet helyeztünk el, amivel azok terhelhetőségét az egyenáramú oldalon 1000 A-re növeltük. Ezen állomások táplálására 2 db. 180 kVA teljesítményű, háromfázisú olyan transzformátor szolgál, amelyek lehetővé teszik az üvegtestek hatfázisú árammal való ellátását, aminek eredménye a nyert egyenáram 180
