Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Az áramszolgáltatás története - Áramszolgáltatás a magánvállalatok idején
amely rézzel forrasztott hosszvarrattal bírt, csak 10 att telített gőznek felelt meg. Ugyanezen ok folytán kellett kicserélni az öntöttvas szerelvényeket is acélöntésűekkel. A megnövekedett teljesítménynek megfelelően a kimenő főkábelek száma is lassan emelkedett és ebben az évben már 10 darab főkábel ment ki a telepről. Az 1910. évben egy újabb, az I. számú, 3000 lóerős, az előzőhöz hasonló, ugyancsak Zoelly-rendszerű turboaggregátum állíttatott fel, amely az I. számú, 300 lóerős, lebontott gőzgép helyére került, minthogy a gépházban több hely már nem volt. Ugyanezen évben lebontatott a primer kapcsolótábla és helyébe új, szekunder kapcsoló- tábla állíttatott. Ezzel egyidejűleg a higanykapcsolók helyébe kézi távhajtású olajkapcsolók szereltettek fel. Az áramszükséglet ezen időben oly rohamos növekedésnek indult, hogy az 1912. évben le kellett bontani a II., III. és VIII. számú gőzgépeket és azok helyébe 3 darab, egyenként 4000 lóerős, ugyancsak Zoelly-rendszerű turboaggregátumot kellett állítani. Mint újítást meg kell említenünk, hogy ezen turbinák kondenzációjához Curtis-rendszerű segédturbinával közvetlenül hajtott Westinghouse-Leblanc-típusú forgó légszivattyúval dolgozó szivattyúrendszer tartozott. Ugyanezen évben helyeztetett üzembe a Duna partján az új vízmű, amely az ott elhelyezett 3 darab, egyenként 1500 m3/ó teljesítményű, 3000 V-os egyfázisú motorral kapcsolt körforgószivattyú útján nyomta a hűtővizet a Dráva-utcában lefektetett 800 % belső átmérőjű csőben a telep udvarán levő és a vele közlekedő műhely alatti tartányokba. Átalakíttatott és bővíttetett ez évben a kazántelep is, amennyiben a III-VI. számú Steinmüller, valamint a VII-VIII. számú Simonis-Lanz kazánok kézitüzelésű síkrostélyai helyébe Bennis-rendszerű láncrostélyok szereltettek és felállításra került 5 darab, túlhevítővel ellátott, 360 m2 fűtőfelületű, láncrostélytiizelésű Garbe-rendszerű gőzkazán, amelyek közül az egyik szívóventilátorral, tehát a természetes huzam mellett mesterséges huzammal is el volt látva. Ennek bekapcsolása esetén a ventilátor a füstgázokat vaskéményen keresztül dobja ki a szabadba. A kazánok tápvízzel való ellátásának céljára a régebbi három szivattyú mellé 1 darab 100 m3/ó teljesítményű turbotápszivattyú állíttatott fel, amely egymaga is megfelelő volt az akkori legnagyobb terhelésnél fellépő tápvízszükséglet szolgáltatására. A Magyar Villamossági Rt. ezen munkálatokkal befejezte a telep bővítését, minthogy ezidőben megkezdődtek a tárgyalások a fővárossal a telep megváltását illetőleg. Hálózat. A Magyar Villamossági Rt. hálózata az áramelosztórendszernek megfelelően a nagy- feszültségű 3000 V-os főkábelekből, az egyes fogyasztóknál elhelyezett transzformátorokból s végül a fogyasztófeszültségű — 105 V-os — elosztóhálózatból állott. Az első évben két főkábel került lefektetésre, az egyik a Váci-úton, Bulcsú- utcán és Bajza-utcán keresztül az Andrássy-útig, a másik a Váci-úton keresztül a mai Vilmos császár-útra vezetett. E kábelek koncentrikus kábelek voltak, az elágazásoknál háromágú és négyágú szekrényekkel. Az elágazó kábelek leválasztása kezdetben biztosíték útján történt, később — a terhelés növekedésével — a biztosítékok az időközben szerzett rossz tapasztalatok miatt biztosítékbetét nélküli megszakítókkal cseréltettek ki. Ezek a kapcsolószekrények az idők folyamán kisebb átalakításokon mentek keresztül és ilyen átalakított négyágú szekrények még ma is vannak üzemben. A későbbi idők folyamán 77
