Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
közvetítésével az ugyancsak kettős 30 kV-os gyiijtősínrendszerre, innen pedig három kimenő- kábel segítségével 30 kV feszültségű főelosztóhálózatunkba. Az energiaátadás iránya természetesen ellentétes is lehet abban az esetben, ha a Dunántúli Villamossági Rt., vagy a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. Műveinktől vesz át áramot. A kettős gyüjtősínrendszerek mind a 10 kV-os, mind a 30 kV-os oldalon sínkapcsolóval köthetők össze. A gyüjtősinekhez csatlakozó összes kábelek fojtótekercsekkel vannak ellátva éspedig a 30 kV-os kábelek 2 Ohmos, a 10 kV-os kábelek közül pedig a 3 x 95'%i2 keresztmetszetűek 113. ábra. A Kárpát-utcai transzformátorállomás. T3, a 3 x 50 ;%i2 keresztmetszetűek pedig 2 Ohmos fojtótekercsekkel, tekintettel az itt várható nagyobb rövidzárlati teljesítményekre. Az összes kábelek, így a 10 kV-os kábelek is el vannak látva földzárlatjező relékkel azon célból, hogy a földzárlattal bíró kábelnek kiválasztása és esetleges lekapcsolása a végeredményben közös 10 kV-os sínrendszerből táplált három érdekelt fél részére gyorsan lehetővé váljék. Felépítés tekintetében eltér ezen transzformátorállomásunk a többi 30 kV-ostól annyiban, hogy a transzformátorok nem az épületben vannak elhelyezve, hanem szabad téren az épület mellett. Az állomásban 2 db., természetes léghűtés mellett egyenkint 12.000 kVA teljesítményű transzformátor van felállítva, amely transzformátorok ventilátoros, mesterséges hűtés esetén 15.000 kVA teljesítményig terhelhetők. 163
