Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
hőmérsékletének megfelel. A tápszivattyűkhoz való hozzáfolyás a tartányok elhelyezéséből eredő, kereken 10 m magasságkülönbségnek megfelelő nyomás alatt fog történni. Ez a tápvíz nagy hőmérsékletének következtében fokozott mértékben szükséges, mert itt különösen fennforog a szívócsonkokban a gőzfejlődésnek s így a vízszál elszakadásának veszélye. A tápszivattyúkkal kapcsolatban két komolyabb feladat volt megoldandó. Az egyik a nagyhőfokú tápvíz kifogástalan szállítása, a másik az üzembiztos párhuzamos járás kérdése volt. A tápvíz nagy hőfokára való tekintettel a szivattyúk oly különös szerkesztésnek és oly tömszelencékkel vannak ellátva, hogy a támasztott súlyos követelményeknek tökéletes üzembiztonsággal felelnek meg. A zavartalan és lengésmentes párhuzamos járást a szivattyúk stabilis karakterisztikája biztosítja, amelynél minden nyomásértékhez csak egy vízszállítási érték tartozik, nem pedig kettő, mint a labilis karakterisztikájú szivattyúknál. Ez igen fontos körülmény, mert ha a párhuzamosan járó szivattyúk lengésbe jönnek, a csővezetékek is lengeni kezdenek, ami esetleges együteműséggel egybekapcsolva csőtörésre vezethet. A tápszivattyúk a telep rendkívül kényes berendezését képezik, mert azok üzemzavara, ha az a tápvízellátás fennakadásával jár, komoly következményeket vonhat maga után. Éppen ezért a tápszivattyúknak nemcsak teljesen kifogástalanoknak kell lenniük, hanem jelentős tartalékkal is kell bírniok. A telepen hat nagynyomású és nagyhőfokú víz szállítására alkalmas tápszivattyú van felállítva. Ezek közül kettőt gőzturbina, négyet pedig elektromotor hajt. A tápszivattyúk összes szállítóképessége a nyomócsonkokban mért 42 att ellen 850 m3/ó, tehát a tápszivattyúk kellő — az eddig felmerült legnagyobb igénybevételhez képest 200%-os — tartalékkal rendelkeznek. Hűtővízellátás. A kelenföldi telep a hűtővízellátás szempontjából rendkívül előnyös helyzetben van. A legnagyobb terhelés mellett fellépő 25.000-30.000 m3/ó hűtővízszükséglet fedezésére a Duna hatalmas vízmennyisége áll rendelkezésre, még pedig a lágymányosi téli kikötő közbeiktatásával. Ez a kedvező elhelyezkedés eredményezi, hogy a kiemelt hűtővíz már bizonyos fokig megtisztítva kerül a telepre. A Duna évi középhőmérséklete 11° C körül van, ami a turbinák gazdaságos üzeme szempontjából rendkívüli fontosságú. A hűtővíznek a téli kikötőből való kiemelésére két, egymástól független szivattyúmű szolgál. Az I. számú szivattyúmű a telep középnyomású részének építése folyamán létesült, a II. számú feladata pedig a nagynyomású gépegységek hűtővízzel való ellátása. Az 1. számú szivattyúmű berendezéséről a telep első fejlődési időszakával kapcsolatban már szó volt, a következőkben a 11. számú mű gépi felszerelése kerül leírásra. Itt három darab, egyenkint 2‘5-3 m3/sec. átemelőképességű, 520 Le, háromfázisú indukciós elektromotorral kapcsolt körforgószivattyú van felállítva. Hogy a szivattyúk a várható legkisebb dunavízállás mellett is biztonsággal szívják fel a vizet, tengelymagasságuk 4-07 m magasságban választatott a dunavízállás helyi nullpontja fölött. Az I. számú szivattyúműhöz képest tehát fokozott óvatossággal jártunk el, mert ott a szivattyúk tengelymagassága ugyanazon alapsíktól számítva 4-9 m. A 11 m összemelőmagasságra méretezett szivattyúk ezen elrendezés mellett még —1 m-es vízállás mellett is bőségesen elegendő vizet emelhetnek a derítőmedence azon vízszintjének megfelelő magasságra, amely a turbinák siirítőinek zavartalan üzeméhez szükséges. Tekintettel arra, hogy több 149
