Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
A berendezés szállítóképessége a II. számú kazánháznál 12 t/ó, a III. számú kazánháznál 15 t/ó és vízszükséglete közelítőleg 160 m3/ó, illetőleg 200 m3/ó. Természetszerűleg meg van a lehetősége annak is, hogy az önműködő salakeltávolító berendezés javítása vagy üzemzavara esetén a salak a lebocsátó csonkok könnyen eszközölhető átalakítása után kézi erővel, csillék és a felvonó berendezés igénybevételével legyen elszállítható. A salakeltávolítás ílymódon való megoldásával sikerült elérnünk, hogy az teljesen üzembiztosán, por- és gázképződés nélkül történik és így nem veszélyezteti sem a kezelő- személyzet egészségét, sem pedig a gépi és elektromos berendezések üzemét. Tápvízellátás. A kelenföldi telep tápvízellátása két egymástól teljesen független rendszerre oszlik. Az egyik rész a középnyomású berendezések tápvízszükségletének ellátását eszközli. Ez a berendezésrész, amely a telep fejlődésével kapcsolatban már leíratott, a középnyomású berendezésekkel együtt tartalékot képez. A másik rész a nagynyomású berendezések tápvízellátása. A következőkben kizárólag az idetartozó berendezést fogjuk ismertetni. A telep a személyzet lakóházának és az irodahelyiségeknek fűtéséhez szükséges csekély gőzmennyiségtől eltekintve, az áramtermelés céljain kívül egyéb, iparilag értékesített gőzt nem szolgáltat. A kazánokban termelt gőzmennyiség tehát a turbinákban lejátszódó munkafolyamat befejezése után, a kilépő fáradt gőz cseppfolyósítása által — a fűtőgőzszükséglettől eltekintve — elméletileg annyi csapadékvizet szolgáltat, amennyi a kazánok tápvízszükségletének fedezésére éppen elégséges. A valóságban ezen ideális állapottal szemben a gőz és tápvíz körfolyamában veszteségek lépnek fel. Ilyen veszteségek a turbinák tömszelencéinek zárógőze, a sűrítők lég- szivattyúi által a levegővel együtt elszívott pára, a koromfuvatásra elhasznált gőz, a kazánok leiszapolása alkalmával lebocsátott iszapos víz egy része és végül a gőz- és tápvíz- utak egyéb tömítetlenségei. Ezek a kellő gonddal kezelt, tisztán áramot termelő telepeken és így a kelenföldi telepen is, a tápvízszükségletnek 2,5-3,5%-át teszik ki. A telep gőz- és tápvízkörfolyamában keringő víz kémiai értelemben csaknem teljesen tiszta, oldott sóktól és oldott gázoktól mentes. A nem teljesen tiszta, fertőzött tápvíz ugyanis súlyos zavarokat okozhat mind a turbinában, mind a kazán üzemében és végül a csővezetékben is. A tápvízben oldott állapotban jelenlevő oxigén és szénsav a turbinalapátok, a kazán fűtőfelületek és általában a tápvízzel érintkező fémrészek korrózióját, elrozsdásodását idézi elő. A korrózió veszélyének leküzdésére a telepen úttörő munka végeztetett. Az eredményesen alkalmazott intézkedések azon felismerésen alapulnak, hogy a turbinától a kazán felé áramló csapadékvízhez levegő csakis a turbina és a sűrítő hioltság alatt álló géprészeinek tökéletlen tömítésein keresztül és ezenkívül a táptartányban tárolt víznek a levegő által érintett felületén át juthat. A tápvízzel érintkező gázokat és így a levegőt is a tápvíz a gázok résznyomásának arányában nyeli el, illetve oldja. Ennek következtében magában a sűrítőben légelnyelés még nem lehetséges, minthogy a sűrítőbe jutott levegő résznyomása elenyészően csekély. Ezért a sűrítő csapadékvizébe jutott levegő oldatlanul, tehát buborékok alakjában érkezik a csapadékvíz-szivattyúhoz. A buborékok oldása csakis a szivattyúhoz csatlakozó nyomóvezetékben indulhat meg, az ott uralkodó nagyobb nyomás hatása alatt. Mivel U6 ■Sk
