Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
93. ábra. A vezénylőterem. A kapcsolóház keresztmetszetét feltüntető ábrából jól látható, hogy a gyüjtősíncsarnokban semmiféle éghető anyagot tartalmazó készülék nincs, a kimenő kábelek párosával külön cellákban vannak elhelyezve, az olajkapcsolók pedig egészen elkülönített robbanó térbe nyúlnak. Az olajkapcsolók felső része, amely az átvezetőket tartalmazza, robbanásbiztos kivitelű, azon keresztül tehát robbanás esetén sem kerülhet füst, vagy égő gáz a kapcsolóterembe. A kapcsolóedények fedelén levő kidobó nyílás is a robbanótérrel van összekötve megfelelő csővezeték segítségével. A robbanótérben a kapcsolók alatt olajteknő van, mely a kifolyó olajat felfogja és egy, az épületen végigfutó csővezeték segítségével a gyiijtőtartányba vezeti, llymódon a szétfolyó olaj égéséből származható veszedelemnek eleje vétetik. A nagymennyiségű, egyenként mintegy 17 m3 olajat tartalmazó 45.000 kVA-es transzformátorok külön cellákban vannak, amelyeknek alsó része teljes egészében olaj- teknővé van kiképezve és levezetőcsővel van ellátva az égő olaj szétfolyásának megakadályozására. A transzformátorokat szénsavoltó berendezés is védi a tűz hatásától. A kapcsolóházat és a gépházat összekötő, hídszerűén kiképzett épületrészben van elhelyezve a vezénylőterem, alatta pedig a hozzátartozó reléterem. A vezénylőteremből történik a gépek szabályozása, ellenőrzése, valamint az egész 30 kV-os kapcsolóberendezés kezelése. A vezénylőterem falait négy negyedre osztott, oválisán elhelyezett vaslemez kapcsoló- tábla képezi, összesen 64 mezővel. A kapcsolótáblák hátul durólapokkal bélelt cellákból 135
