Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
nagynyomású részének fajlagos gőzszükséglete 4-1 kg/kWó, a kazánok összteljesítménye kW-ban kifejezve névlegesen 117.000 kW-nak, a túlterhelhetőség figyelembevételével pedig 158.000 kW-nak felel meg. E kazánok közül legelőször az I. és II. számú Schlick-Hanomag, valamint a III. és IV. számú Babcock-Wilcox kazán került megrendelésre. A Schlick-Hanomag kazánokat eredeti kivitelükben — amely az idők folyamán bizonyos módosításokon ment keresztül — a 68. sz. ábra mutatja. Ezen kazánok főjellemzője az ötdobos rendszer, felül három, alul pedig két, közel 12 m hosszúságú hengerkazánnal, amelyeket egymással 83 mlm külső átmérőjű, az első két esősorban 5-5 mjn, a többi esősorokban 4-5 '"im, falvastagságú forresövek kötnek össze. A dobok falvastagsága az átmérőnek és a gyengítési foknak megfelelően 60 és 75 mj,m között mozog. A gőznek a kazánból való elvezetésére szolgáló gőzgyüjtődob a hátsó felső kazánhenger felett van elhelyezve. Az elülső két kazánhengerben fejlődő gőznek az összekötőcsövek segélyével a hátsó kazánhengerbe és onnan fel a gőzgyüjtőbe való vezetése a gőzben lebegő vízrészecskék lecsapatását célozza. A tápvízelőmelegítő a kazán szerkezetéhez hasonlóan kovácsoltvas forrcsövekből készült, amelyek két végükön beszegecselt fenekekkel bíró, egy darabból kovácsolt palástú dobokba vannak behengerelve. A túlhevítő az első és második huzam között elhelyezett csőkígyókból áll, amelyek az ágyúcsőszerűen készült túlhevítő gyiijtőkamrákba vannak hengerléssel beerősítve. 69. ábra Schlick-Hanomag kazán keresztmetszete az átalakítások után. 107
