Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
Az említett szerkezeti anyagokon kívül az összes többi anyagok választása és a gyártás ellenőrzése is a feladat újszerűségéhez mért nagy gonddal és körültekintéssel történt. A nagynyomású kazánok és a velük egyidejűleg létesített nagynyomású gépi berendezések üzeme annyira megbízhatónak mutatkozott, hogy az újabb kazánoknál el lehetett tekinteni attól a kikötéstől, hogy azok 15 att gőz termelésére is alkalmasak legyenek. A későbbi beszerzésű nagynyomású kazánoknál lényeges könnyítést jelentett, hogy az első négy kazán üzeménél szerzett tapasztalatok, ha rövid időről is, de már rendelkezésünkre állottak. Ezen tapasztalatok alapján történt nagynyomású kazánjaink végérvényes típusának kiválasztása, nevezetesen a meredekcsöves rendszer mindössze három dobbal és egy gőzgyüjtővel, minthogy ez a rendszer adja a legteljesebb mértékben a nagynyomású kazánoknál annyira fontos határozott és egyértelmű vízkeringést. A beépített fűtőfelületeknek és a tűz sugárzó energiájának jobb kihasználása, valamint a falazat védelme tette célszerűvé újabb kazánjainknál a besugárzott fűtőfelületeknek nagymértékben való alkalmazását. Változás állott be az első kazánokhoz képest a tüzelőberendezésben, amennyiben a későbbi kazánoknál kizárólag szakaszos légbefúvású vándorrostélyok kerültek beépítésre szénporpóttüzelés nélkül. Középnyomású kazánjaiknál már használatosak voltak az öntöttvas tápvízmelegítők, első nagynyomású kazánjaink azonban kizárólag kovácsoltvas előmelegítőkkel láttattak el, minthogy öntöttvasnak ily nagy nyomásoknál való alkalmazása az anyag kisebb megbízhatósága miatt bizonyos óvatosságot tett szükségessé. Amikor azonban a perlites öntöttvas biztos előállíthatása révén e szerkezeti anyag is megbízható szilárdságúvá vált, olcsóbb- ságánál fogva újabb kazánjainknál szintén alkalmazásra került. Ugyanily módón szűrtük le tapasztalatainkat a léghevítők terén is. Míg az első kazánoknál csöves, illetőleg forgó dobos Ljungström-léghevítőket építettünk be, addig későbbi kazánjaink az utóbb említett léghevítővei nyert előnyös tapasztalatok alapján kizárólag Ljungström-léghevítőkkel vannak felszerelve. A mesterséges szívóhuzam kéményeket tulajdonképen nem tesz szükségessé, azok alkalmazása kizárólag azon célból történik, hogy a füstgázok elvezetése a környezetre kevésbbé ártalmas magasságban történjék. Éppen ezért az új kazánok kéményei lényegesen nagyobb magassággal készültek, mint a régebbieké, azzal a további kiviteli eltéréssel, hogy míg a régi kazánok kéményei láncokkal vannak lehorgonyozva, addig az új kéményeket lehorgonyzó láncok helyett különlegesen szerkesztett fogó és merevítő szerkezet rögzíti. A kazánok teljesítménye 37-5 t/ó-ban szabatott meg. A kazánépítő technika fejlődése következtében azonban a későbbi kazánok építése idején az első beszerzésűekkel egyező méretű kazánok gőztermelőképessége lényegesen nagyobbnak bizonyult egyrészt azért, mert a rostélyok nagyobb fajlagos eltüzelőképességűek lettek, másrészt azért, mert a kazánok fűtőfelületének jelentős része besugárzott fűtőfelületté vált azáltal, hogy a tűztér forrcsőhálózattal vétetett körül. Ennek a nagyobb gőzfejlesztőképességnek az eredménye, hogy a négy nagynyomású egységhez az eredeti tervek szerint szükségelt 12 kazán helyett a mai napig csak 11 kazán állíttatott fel és ezen 11 kazán együttes gőzteljesítménye nagyobb, tehát több tartalékot jelent, mint az eredeti tervek szerinti kazántelepé. A kelenföldi telepen felállított nagynyomású kazánok száma összesen 11 és ezek közül 6 darab a 11. sz. kazánházban, 5 darab pedig a III. sz. kazánházban került elhelyezésre. A kazánok jellemző adatait a túloldali táblázat mutatja : 105
