Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
A kapcsolóház tervezésénél gondoskodás történt arról is, hogy tűz esetén menekülésre kellő számú és nagyságú tűzbiztos kijárat álljon rendelkezésre. E célból az épülethez kívülről, megfelelő távolságban, egymástól függetlenül nyolc, vaslépcsőkkel bíró lépcsőház építtetett. A főhomlokzaton erkély vonul végig, amelyről a legfelső emelet helyiségeinek ablakai tűz esetén oltás és szellőzés céljából kívülről nyithatók. A kelenföldi telep építményeivel kapcsolatban meg kell emlékeznünk a gépegységek alapozásairól és a gépházi födémről is. Az I. és II. számú gép — amint arról már említés is történt — vasoszlopokon nyugszik, a többi aggregátum alapját azonban vasbetétes betonszerkezet alkotja. Az utóbbi alapok öt hatalmas keretből állnak, amelyeket mindkét oldalon kinyúló konzollal bíró hosszgerenda köt össze. A konzol a Vili. számú gépegységnél a turbina oldalán már elmaradt és a szükséges födémmagasbítások a gépházi födém vasszerkezetével képeztettek ki. A segédgépalapok betonból készültek. A gépegységek körül könnyebb kezelés és a szükséges szerelések egyszerűbbé tétele végett vasszerkezetű födémet készítettünk poroszsüveg boltozattal. A födém teherbírása a kazánház felőli oldalon 2000 kg/m2, a kapcsolóház felőli oldalon pedig az I-IV. számú gép mellett 2500 kg/m2, az V-VIII. számú gép mellett pedig 5000 kg/m2. Egyes kijelölt helyek pedig oly nagy terhelésre készültek, hogy javítás, vagy szállítás alkalmával azokon a legsúlyosabb gépalkatrészek is elhelyezhetők. E helyek teherbírása a generátoroknak, mint a legsúlyosabb gépeknek megfelelően az V-VI. számú gép közelében 106 tonna, a VII-VIII. számú gép közelében 120 tonna. Az egyes gépek esetleges meghibásodása, valamint az évenként ismétlődő általános gépfelülvizsgálat hatalmas súlyú géprészek szét- és összeszerelését, emelését és tovaszál- lítását teszi szükségessé, ami csakis megfelelő emelőberendezés segélyével lehetséges. Ezért a telep létesítésekor eredetileg felszerelt darut a nagynyomású üzem kiépítésének kezdetén a meglevő 50 tonnás daruhídnak 70 tonnás hordképességre való megerősítésével és ezenfelül egy második, ugyancsak 70 tonna hordképességű, 2 db., egyenkint 35.000 kilogramm teherbírású macskával felszerelt szerelődaru létesítésével 140 tonnásra egészítettük ki. A két, egyenkint 70 tonnás daruhíd ugyanis olymódon készült, hogy azok mechanikailag könnyen kapcsolhatók, tehát közös haladásuk biztosítva van és ezenkívül a daruk két-két macskája is mechanikusan kapcsolható. Ilymódon a két daruhídhoz szerkesztett alkalmas emelőtraverz segélyével, az egyesített két daru négy macskájának egyidejű kihasználásával 140 tonna súlynak felemelése és a gépház bármely helyén való letevése is lehetségessé vált. A daru emelési magassága 9 m, emelősebessége 1 mlperc, a macska haladási sebessége 10 mI perc, a darué pedig 20 m ■perc. E daruval a gépházunkban felállított bármely gépalkatrész, illetve generátor teljes biztonsággal szállítható a gépház déli végén betorkoló iparvágányon betolt, megfelelő hordképességű vasúti kocsira. A gépház alapépítkezésének gondos tervezése eredményezte, hogy légtere és pinceterének magassága akkor is elegendőnek bizonyult, amikor a viszonylag kisteljesítményű, kisnyomású gépek után nagynyomású és nagyteljesítményű gépegységek kerültek felállításra. A telep csaknem folytonos bővítése mellett gondoskodni kellett arról, hogy a folyamatban levő építkezések az üzem zavartalanságát ne veszélyeztessék. A gépház mindenkori vége e célból vasvázas fallal volt elzárva, amely a bővített rész teljes elkészülte után minden 96
