Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
követelményeknek legjobban megfelelő plasztikus állapotban került felhasználásra és gondosan csömöszöltetett. A felépítménynél más szállító berendezésről kellett gondoskodni, minthogy egyrészt kisebb keresztmetszetű betontestek kiöntéséről volt szó, másrészt pedig az építmény magassága a munkálatok előrehaladása folyamán állandóan változott. Ezért itt külön erre a célra tervezett, 40 m magas öntőtorony került alkalmazásra. E torony kikötőláncokkal volt rögzítve és építése minden állvány nélkül történt. Az öntőtoronyra szerelt csatorna révén a beton az épület bármely részéhez el volt vezethető. Az öntésközbeni anyagfajtázódás ellen úgy védekeztünk, hogy a betont egy-egy önálló szakasz, vagy födém mintaállványzatának teljes megtöltéséig állandóan mozgásban tartottuk. Ilymódon értük el azt, hogy a nehéz és bonyolult munka ellenére is naponta 80-100 m3 beton készült el. A felhasznált és elkészült anyagok minőségét állandóan ellenőriztük. Ez egyrészt a felhasznált kavicsanyag összetételének és tisztaságának állandó figyelemmel kíséréséből, másrészt pedig a felhasznált anyagból készült beton-próbakockák törési vizsgálatából állott. 57. ábra. A 30 kV-os kapcsolóház-toldat acélvázának elvi elrendezése. A 30 kV-os kapcsolóház bővítése, amely a derítőmedencétől délre csatlakozik az eredeti épülethez, részben vasbeton, részben vasvázas szerkezetű. A földszinti födém alatti rész tisztán vasbeton szerkezet, amelynek alapozása alacsony vízállás mellett, szádfalak között hajtatott végre. Az épület alatt végighúzódó melegvízcsatorna itt is okozott nehézségeket, minthogy a kötött pillérkiosztás miatt több oszlopot a pincetérben vasbeton keretszerkezettel kellett kiváltani és a kiváltások elhelyezését is teljesen kötött elrendezés mellett lehetett csak megoldani. Az új épületrész pillérsor kiváltás révén csatlakozik a régi épülethez, hogy az egyenlőtlen süllyedés okozta repedések elkerültessenek. A szabad tágulás biztosítása végett az illeszkedéseknél itt is terjeszkedési hézag alkalmaztatott. A telep felépítményeinél alkalmazott harmadik szerkezet a vasvázas szerkezet. Ilyen a 30 kV-os kapcsolóház bővítésének felépítménye és a 111. számú kazánház. A kapcsolóház bővítésének a földszinti födém fölötti része egyrészt az építmény gyorsabb üzembehelyezése végett, másrészt mivel költség szempontjából is előnyösebbnek bizonyult a vasbetonszerkezetnél, acélvázszerkezettel készült. Ezen acélvázas szerkezet — amint az az elvi vázlatból is látható — kereszt és hosszirányban is keretszerű kiképzést nyert. A vasszerkezet mágneses mezők és áramvezetékek közelében felléphető káros áramok kifejlődésének meggátlása céljából a csatlakozási helyeken szigetelő betétekkel van ellátva. Az acélváz vasoszlopai a már meglevő épületrésszel való összhang biztosítása végett betonnal burkoltattak. A régi épületrészhez képest eltérő módon oldatott meg a transzformátorok ki- és beszállításának kérdése. A transzformátorok szállításának lehetőségét az új épületrész építkezésének tartama alatt is biztosítani kellett és ezért szükségessé vált egy, a munka90
