Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)

Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Negyedik szakasz. Higmoztan (Hydrodynamica)

374

gyezletvén mutatandják a minden óra alatt kifolyó vizoszlop’ magasságát, vagy megfordítva a süllyedő vizszin ezen följegyzett magasságok által jelentheti az elmúlt órák’ számát.

468) Ha az edény, mellynek oldalnyilásán a viz kifoly, elegendő mozgékony, az a kilövellő vizsugar’ irányával ellenkező irányú mozgásba hozatik ; mert minekelötte a fölfüggesztett AB (250. rajz) edény m oldalnyilásán a viz kibocsáttatnék, világos, hogy ezen nyílás’ területére ható nyomás az általellenben létező és egyenlő n területre gyakorlott nyomás által megsemmisíttetik ; de mihelyt a viz m nyíláson ömleni kezd, a reá hatott nyomás megszűnik, n-re működő nyomás pedig azután is fönmaradván az edényt függélyes állásból valamennyire félre tolja. Ezen igazságon alapszik az úgynevezett Segnet-'1 vizkereke is ; ez nem egyéb mint egy AB (251. rajz) tengely körül forogható és feneke fölött C, D, E, F, csőkkel ellátott hengeralakú G edény, melly azonnal gyors forgásba

250. rajz. 251. rajz.

jő, mihelyt a belevezetett viz a nevezett csökön elegendő sebességgel a nyilas által leírandó kör’ érintőinek irányában összhangzó- lag foly ki; ellenben a leggyorsabb kifolyás’ daczára sem mozdulna meg, ha a csökön kifolyó vizsugarak’ irányai egymással ellenkezők volnának.

469) A viz gyakran csők, vagy csatornák által szokott egyik helyről a másikra vezettetni. Midőn csőkben foly, sohasem bir a kifolyási nyílás’ középpontjától a nyomó viz’ színéig számított magasságnak megfelelő sebességgel ; mert a víznek a cső’ belső fala-