Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Második szakasz. Szilárdmoztan (Geodynamica)
260 bizonyíthatni be, hogy a ferde ütközés által az ütő test is forgásba jő. Jegyzék. Mind az egyenes , mind a ferde ütközésnek eddig kifejtett törvényei teljes szigorúsággal csak azon feltétel alatt állanak , ha ütköző tömegeknek ütközés előtt semmi forgásuk nincs ; különben az ütközés utáni forgásuk’ iránya , és sebességük egyes esetekben némelly változásokat szenved. így például ha a tekeasztalon egyik golyó másik nyugvó golyóra egyenesen haj- tátik, ütközés után az ütőnek nyugodni, ütöttnek pedig az ütő’egész sebességével tovább haladni kellene ; azonban haladnak mind a ketten ; mert az ütő golyó alsó részén a tekeasztal’ posztójától ellenállást szenvedvén , már az ütközés előtt forgásba jő , mellyet a nyugvó golyóba ütközése után is folytat, és igy tovább gördül. Az ügyes tekézök tudják ugyan ezen tovább gördiilését az ütő golyónak az által akadályozni, hogy azt valamicskével a középponton alól hirtelen lökik meg ; ekkép t. i. az említett forgási mozgást rövid időre gátolják. Azonban ha az ütő golyó középpontján jóval alantabb löketik meg, annak felső része a lökés’ irányával ellenkező forgásba hozatik , és igy az eszközlött ütközés után ismét nem nyugszik , hanem az ütött golyótól visszagurul. — Az ütő golyónak tengelye körüli forgása befoly a visszahajtási szög’ nagyságába is ; mert ha a golyónak felső része a lökés’ irányában mozog, az a tekeasztal’ párkányától a beesési szögletnél kisebb , ellenkező esetben pedig nagyobb visszahajtási szöglet alatt veretik vissza , valamint ezt pontos számítással is megmutathatni ; de erről már lásd Kayter's Handbuch der Mechanik 324. lap. 111. FEJEZET. A mozgás’ akadályairól. 364) Az előbbi fejezetekben előterjesztett mozgási törvények tapasztalás által teljes mértékben csak akkor igazoltathatnak, midőn az eddig tárgyalt mozgásokat okozó erőkön kívül a mozgó testre semmi egyéb erő nem hat; mi azonban gyakorlatban igen ritkán történhet. Mert földünk’ felületén üres tér nem létezvén, a megindított testek mindig valamelly közegben, úgymint : légben, vízben, ste. mozognak, némellyek mozgásuk közben, csak mások’ felületén csúszva, vagy gurulva haladhatnak ; mások végre mozgásukat a mozdító erőtől henger vagy karikára tekerödzö kötél által kapják. Első esetben a test’ haladását a közeg ellenállása, másodikban a súrlódás, harmadikban a kötél' merevénységéböl eredeti ellenállás akadályozzák.
