Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Második szakasz. Szilárdmoztan (Geodynamica)
222 c< — ^ ^Xc va®^*s c‘ ~ ^ c> —c 321) Az előbbi tételből önként következik: a) Hogy minden EF (100. rajz) vonal, melly a lejtő alapjával egyenközüen huzatik, meghatározza mind magán a lejtőn , mind annak magasságán azon E, G, F pontokat, mellyekben egyenlő a sebesség. 6) Hogy a test két különböző AC, és AD hosszúságú, de egyenlő magasságú lejtőkön esvén , azoknak végső C, és D pontjaiban egyenlő sebességgel bir. lejtőről BC lejtőre jutna, és a mindegyikén nyert sebességből mit sem vesztene, az egész végső sebessége C pontnál akkora leendne , mekkorát ezen két lejtő ösz- szes magasságán AD-én szabadon esvén nyerne (320). De mivel AB lejtőn nyert, és BE vonallal jelentett végső sebesség BClejtöre nézve ferde irányú, az a BFEG egyenköz’ szerkezése által BG, és BF oldal sebességekre feloszlik ; az első mivel BC lejtőre merőleges, annak ellenállása által megsemmisül, BF sebesség pedig megmarad, és a BC lejtőn nyeren- dövel növekszik. Az említett lejtőkön eső test tehát B pontban BE sebességének egy részét elveszti, melly veszteség nagysága BE—BF. Ha BE sugárral EH ív vonatik, lesz BE—BF=FH; de FH nem egyéb mint CBE = ß szögnek viszás keble (sinus versus) ; lesz tehát a veszteség’ valódi nagysága BE sinvers ß ; következőleg annál kisebb, minél kisebb az egymásután következő lejtők által képzett ß szöglet. — Minthogy pedig egy körív-alakra hajtott lap úgy tekinthető , mintha végetlen sokaságú lejtőkből állana, 322) Ha a test AB (101. rajz) 101. rajz. 100. rajz.
