Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Első rész. A testek' tulajdonságai - Harmadik szakasz. Nyugvás és mozgás általánosan
125 egyentelen erők eredőjét úgy képzelhetni, mint a két egyenlő ösz- szetevönek eredőjéből, és azon erőből származót, melylyel az egyik összetevő nagyobbitottnak tétetik; tehát a ő) pont értelme szerint az erők irányától képzett szöglet’ felezőjének, és a nagyob- bított erő’ irányának közébe, azaz a nagyobbított erő irányához közelebb esnie kell. d) Ha az egy pontra ható erőknek egyike határozott nagyságú lévén, másika O-lól egész oo-ig növekedni tétetik, az előbbi pont nyomán nyilvános, hogy eredőjüknek iránya a meghatározott nagyságú összetevőnek irányától, a növekedett összetevőnek irányához folytonosan közelílend, mig avval a végetlen nagyság’ elértekor össze nem esik. Ellenben ha az egy pontra ható erőknek mindegyike akkép növekedni gondoltatik, hogy a nagyságuk közt eredetileg fennálló viszony semmi változást ne szenvedjen, akkor eredőjüknek iránya is folytonosan ugyanaz marad; mert a mennyivel az egyik összetevő, nagyságának növése miatt az eredő irányát magafelé hajlitná, azt a másik összetevő ugyanazon aránybani föltételezett növekedése miatt épen annyival visszavonandja, és ekkép az összetevőknek egy aránybani növekedésük mellett az eredő iránya változatlan marad. Ebből kitetszik, hogy az eredő erő iránya nem az összetevők átalános nagyságától, hanem csak a nagyságuk közt fennálló viszonytól függ. Miből ismét az következik, miszerint bizonyos irányú, de határozatlan nagyságú, egy pontra ható két összetevőnek eredőjét bármelly önkényes irányban jelenthetni, és viszásan bizonyos irányú erőnek összetevőjit, bármelly önkényes irányuaknak képzelhetni; merta bizonyos irányú és szögletet képző összetevők’ nagysága közt mindig lehetséges azon viszony, melly- töl az eredőnek önkényesen választott iránya függ; és megfordítva. 204) Egyenes szöglet alatt működő erők eredőjének megha41. rajz. távozása. A kifejtett elveknél fogva már meghatározhatni eredőjét az egy pontra ható, és irányaikkal szögletet képző erőknek. Legyen P és Q két összeteendő erő (41. rajz), mellyek könnyebbség okáért egyenes vagy ép szöglet alatt A pontra Ax és Ay irányban hassanak; álljon köztük azon viszony, mellynél fogva B ere-