Lósy-Schmidt Ede: A foszforos gyújtók. Römer István és Irinyi János szerepe e gyújtók tökéletesítésében (Budapest, 1936)
38 Rá kell mutatnom a hazai szakirodalomnak arra a nagy mulasztására is, hogy a foszforos gyújtók tökéletesítésében a Rómer nevét, munkásságát és érdemeit teljesen mellőzi és szerepét Irinyi találmányával kapcsolatban a magyar társadalom előtt kedvezőtlen színben tünteti fel. És rá kell mutatnom végül még arra is, miben látom okát annak, hogy a foszforos gyújtók története, miként azt a természettudományok és a technika történetének sok más kérdésénél is tapasztalhattam és megállapítottam, helyt nem álló, téves megállapításokkal van tele és mi lehet az oka annak, hogy a foszforos gyújtók fejlődésének és első használatbavételének kérdése egy évszázad alatt sem nyert a szakirodalomban tisztázást, a feltalálás érdemét pedig ma is sok nemzet magának tulajdonítja. Már fennebb érintettem, hogy a gyujtószerek fejlődésének története a nemzetközi technikatörténetnek azok közé a kérdései közé tartozik, amelyek tudományos módszerekkel felderítve és feldolgozva ma még nincsenek. Nincsenek és nem lehetnek véleményem szerint azért, mert a történettudományok, jelesül a tudománytörténet más módszerekkel dolgozik, mint amilyenek a természettudományok műveléséhez és a technikai szakok fejlesztéséhez megkívántalak. Téves tehát ez utóbb említett szakkörökben meggyökerezett az a felfogás, hogy a történettudományok módszereinek ismerete nélkül is foglalkozhat bárki tudománytörténeti kérdésekkel. Hogy mennyire téves ez a felfogás, azt — amint e tanulmányom során is láthattuk — a foszforos gyújtók példája s az e szakterületen világszerte fennálló nagy zűrzavar is kirívóan mutatja. A történet- tudományok módszereinek a nemismerése, mellőzése és semmibevevése okozhatta csak, hogy sok más tudomány- történeti kérdéshez hasonlóan a foszforos gyújtók történeténél is sok súlyos hiba, tévedés került bele a tankönyvekbe és a gyűjteményes munkákba. Ezzel magyarázható meg az is, hogy miért igényli a foszforos gyújtók feltalálásának érdemét annyi nemzet magának. Ezeket a hibákat csak úgy kerülhetjük el, ha történeti vonatkozásokban is súlyt vetünk a helyes megállapításokra, miként — teszem fel — a kémiai technológiában az elemek, anyagok, vegyi összetételek stb. helyes ismertetésére is figyelemmel vagyunk. Ha pedig a történeti fejlődést nem tartjuk a természettudományos és a technirvai oktatásban fontosnak, úgy — véleményem szerint — helyesen cselekszünk, ha ezeket a részeket teljesen mellőzzük és csak a szakmabeli kérdések tanítására szorítkozunk. Még sok homályos kérdést kellene a foszforos gyújtók történetében tisztáznom, de messze vezetne, ha a té-
